Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

X.

mindamellett sikerült, hogy tevékenysége által a tudománynak oly embereket megtartson, milyenek Malus, Biot stb., kiknek felfödözései később Franciaországra annyi dicsőséget hoztak.

— Ha önök kizárják e növendékeket — mondá — itt hagyom az iskolát.

Ily erőteljes nyelvvel vetett véget a vitának“.

„A milyen volt Monge a felbőszült konvent előtt, ugyanolyannak mutatkozott, midőn Napoleon a maga részéről jónak látta, hogy az iskola ellen panaszkodjék.

— Nos, Monge, szólt Napoleon, önnek növendékei csaknem kivétel nélkül föllázadtak ellenem; határozottan ellenségeim mellett nyilatkoznak.

— Sire, elég bajunk volt, hogy köztársaságiakká neveljük őket; engedjen nekik időt, hogy császárpártiakká váljanak. Különben is bocsásson meg nekem, ha kimondom, ön nagyon is hirtelen fordulatot tőn.

A császár ez alkalommal is nagyon hirtelen megfordult, de egyetlenegy növendéket sem zártak ki.1)“

Maga Monge barátja és híve volt Napóleonnak, de nemcsak a mikor szerencséjének napjain annyi sok barátja és híve volt neki. A katonai szemlék alkalmával bárkinél is előbb észrevette, hogy Napóleonnak a száz napi uralomkor hevenyészett hadserege „nem lesz elég számos Európa lökésének ellenállani.“2) „Elvolt készülve a waterlói csapásra. De Monge még inkább buzgólkodott a szerencséjétől elhagyatott hadvezér körött, mint a ma- rengói, austerlitzi, jénai, friedlandi győző körött mindenhatóságának korszakában. Az Élysée és Malmaison- paloták, melyek az időben csaknem teljesen elhagyatva voltak, reggel és este fogadták a nagy mathematikust. . .

1) Arago Emlékbeszédei. Monge, 72. i.

2) U. o. 124. 1.