Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
L Vili. Ezekben óhajtottam talán kissé körülményesebben, de mégsem egészen kimerítőleg eló'adni azt, hogy mikép kell a szünidőben iskolánk szellemével, működésével egyetértőleg féltő gonddal őrzött és forrón szeretett fiacskáinkat testileg, szellemileg és erkölcsileg foglalkoztatnunk. Az egész megbeszélésből általános elvül levonhattuk azt, hogy semmi szín alatt és bármely tekintetben is tétlenül ne hagyjuk őket, mert a tétlenség hz ördögnek a fészke, a bűnnek a melegágya. Az iskola jó hatását kell tehát a szünidőben megtartanunk, fokoznunk és kiegészítenünk bennök, hogy így testileg, szellemileg és erkölcsileg egyaránt képzett, erős, helytálló ifjakként lépjenek majd az életbe, ahol most már nálunk is nem diplomára van szükségünk, hanem minden tekintetben munkára rátermett emberekre; s ha azután ezt a nevelési munkát így mindenben egyetértve, közösen, szeretettel elvégeztük, akkor fiacskáink boldogulhatásába vetett meleg reményünk és ezzel egyúttal a magyar nemzet szebb jövőjében való erős hitünk biztos valóra fog válni. Kárpiss János.
