Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

I

KADICSFALVI TOROK ANTAL. I

1818—1904. I

4-------i

M

indenkor és mindenütt keserves ugyan — az írás szerint — a halál emlékezete, de a társas együttlét s a tisztelet és szeretet kötelékei azt még keservesebbé teszik. Hiszen ezek fűszerezik és édesítik meg az életet, s épen ezért ezek teszik egyúttal a halál pusztítását érzékennyé s a látogatás poharát olyan keserűvé.

K. Török Antal 1877. óta volt főgimnáziumunknak s az ezzel kapcsolatos finevelő-intézetnek világi gondnoka. Tanároknak, tanulóknak egyaránt szivéhez volt forrva a kedves, örökké derűit kedélyű Anti bácsi. Hálás kegyelettel frissítjük fel Értesítőnk lapjain nehány rövid vonással áldásos emlékét.

Nem akarjuk K. Török Antalt azon nagyjaink mellé helyezni, kik nemzetünk egén tündöklő csillagként ragyogtak ; kik a Gondviseléstől évszázakra kiható tevékenységi körbe emelve éltöknek munkásságával új korszakot teremtettek s nevüket kitörülhetetlen betűkkel vésték be a történelem könyvébe. Megvan a középszerűségnek is a maga jó oldala; igaz ugyan, hogy ennek élete csendesebb, munkássága zajtalanabb, de hatása a