Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

LV1I.

az, hogy a serdületlen fiúknak rendszeresen megengedik a napilapok olvasását. No ez, kérem végzetes bűn, mert ami nekünk felnőtteknek esetleg nem árt, az a tapasztalatlan és még kellőleg nem ítélkező fiúcska lelkének valóságos méreg. A sok gyilkosság, öngyilkosság, s mindenféle piszkos bűn, szemét, amit sokszor még képekben is leábrázolnak, a jó fiúnak a lelkét utálatos borzalommal tölti el, megrázza az idegrendszerét; de már azt, aki testi-lelki diszpozíciójánál fogva mennyire- annyira hajlandó a bűnös cselekvésre, azt mintegy kioktatja, gondolatot, módot nyújt neki valamely bűn elkövetéséhez ; mintákat mutat be neki az öngyilkosságra, lopásra, sikkasztásra és kérem, ennek a nyomai mindig megmaradnak az idegrendszerében és egykor nagyon könnyen cselekvésének indító okai lehetnek. De még a jó, erőslelkű fiúnak is feltűnő kárára van a napilapok túlbuzgó olvasása, mert csökkentik benne azt az undort és erkölcsi megvetést, amellyel a gyalázatos társadalmi bűnökkel szemben viseltetnie kell, hogy ifjú korában kellőleg megerősítse, állandósítsa és megőrizhesse testének és lelkének erkölcsi épségét, tisztaságát.

Lám ezért nem akarja iskolánk, hogy fiaink idő előtt napilapokat olvassanak és a nálunk vidéki helyeken elég alacsony nívón álló szalon beszélgetései után azt higyék, hogy az emberek főkép innen merítik a szellemi műveltségüket. Ezért kell velük a jó könyveket olvastatnunk és megszerettetnünk, — mert ha nem, kedves jó szülők, züllésükre meglátjuk majd, hogy a szülői házból elbocsátva esetleg a felsőbb tanulmányokon, — ahol pedig nagyon is kellene a tudományos, jó könyvekkel foglalkozni, — vigasztalhatatlan szülői bánatunkra az első fényűzési cikk, amelyről úrfiaink majd végkép lemondanak, az épen a jó, a hasznos könyv lesz.