Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

LVI.

badítsuk föl a gyermeket ideje előtt életkorának világából, ne vigyük kávéházakba, nyilvános mulatóhelyekre, ne éjszakáztassuk, mert később szülői lelkűnknek és esetleg zsebünknek is nagy bánatára szép és dicséretes szokássá lesz az előtte, mert hát:

Gewonheit macht den Fehler schön,

Den wir von Jugend auf gesehn.

Ne korzósztassuk az iskola rendelkezéseivel ellentétben ott, ahol azt évközben nem teheti. Sok szülő nem tudja megérteni ennek a tilalomnak az okát; hát azt azért tiltjuk, mert ott sok olyan jelenetnek lehet önkénytelen szemtanúja a fiú, amit neki nem kell látnia, mert élénk képzelődését foglalkoztatva sok lelki nyugtalanságot okoz neki és talán sok magános bűnbe is sodorja.

Aztán meg, — amire nagyon kérem, — hogy igen ügyeljünk az otthoni beszélgetésekre, tettekre, mert sok fiú romlásának oka volt már az, hogy idő előtt olyat hallott vagy látott otthon, amit nem lett volna szabad. Felnőttek társaságába nem mindig való a gyenge ifjú, mert sokszor olyanra fordulhat ott figyelmetlenül a beszéd sora, aminek káros hatását aztán az ő leikéből egyhamar kiverni nem lehet. Innen van az, hogy sok idétlen gyerek már a szülői házból hozza magával az iskolába a hamis elveket, utálatos szokásokat, bűnöket, amelyek ellen aztán a tanárok hiába küzdenek, mert hiszen a szülői ház már szankcionálta őket. Rágalmazzák, megszólják az iskolát, becsmérlik az elveit, s ismerek apát, aki különös élvezettel beszéli el az ő tanuló fiainak, Hogy ő mikép csalta meg, csúfolta ki a tanárait. No mai, kérem, ez a haszontalan beszéd nem jó erkölcsi lecke a fiúnak, s az ilyen apa féljen attól, hogy mit várhat majd a fiától önmagával szemben.

Meggondolatlan, rossz szokása a szülőknek végűi