Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

LV.

nekik nemes példát mindennütt a női nemnek tiszta megbecsülésében és vérükbe oltsuk azt az elvet, hogy „minden tisztességes embernek feltétlen kötelessége az, hogy érzéki vágyain minden körülmények között uralkodjék“.

A szünidőben mintegy az iskola tanítását kiegészítve tapasztalatilag győződtessük meg arról, hogy minden bűn megbűnhödik, minden erény jutalmat nyer, ha lassan is, de biztosan. Mindig Horatius apja jut ezen tételnél eszembe, akinek költő fia forró hálából olyan szép és halhatatlan emléket emelt műveiben. Fiát még az iskolába is elkísérte, óvta a rossz pajtásoktól, rámutatott személyenkint az egyes bűnöknek pusztító következményeire és így tudta őt azután megőrizni a rossztól. Innen volt egész életén át az a boldog, derült kedélye, megelégedése.

Azért is ne ösztökéljük, hogy hamis ambícióval nagyra törjön a fiú, hanem a középszerűséggel megelégedve mindig eszében tartsa, hogy a természet háztartásának törvényes fizetőpénze a becsületes munka. Azért is sohase akarjon a fiú onnan elvenni, ahová becsületes munkával semmit sem tett és ne várja gyenge szorgalmának nagy eredményét, vagy épen jutalmát, hogy neki a fűzfa körtét teremjen. Hassunk tehát oda minden módon, hogy a fiú erős meggyőződésévé legyen az, hogy az Isten segítségén kívül csak a saját erejében. csak a saját munkájában bízzék és a közszokás szerint ne hányjuk-vessük előtte a protekciót, mert ha ezáltal már korán kiöljük leikéből az önmagában való hitet és bizalmat, akkor sohasem lesz neki önálló erkölcsi egyénisége, hanem egész életén át erkölcsi nyomorék lesz.

Különösen ügyeljünk arra, hogy a tanuló tartsa meg a szünidőben is az iskola erkölcsi életrendjét. Ne sza-