Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
LH. Lám, ennyi sok szép tanulságot szerezhetnek fiaink a nagy szünidőben helyes szellemi foglalkoztatással s amellett igen élvezetesen. Ilyen megtartással azután a szünidő vége felé már csak úgy várják azt az iskolai évet, egyrészt hogy szellemi kincstárukat szorgalmasan tovább gazdagíthassák, másrészt hogy mielőbb beszámolhassanak kedvelt tanáraiknak azokkal az új tapasztalatokkal, amelyekben a szünidő alatt annyi kedvük telt. Eddig érintettem a testi és szellemi foglalkoztatást, most arra térek, ami a legfontosabb és ami e kettőn épül: ez az erkölcsi nevelés. Sem a testnek fizikai fejlettsége, sem a nagyfokú szellemi ismeretek nem azok, amik fiaink sorsát, boldogságát kizárólag megalkotni hi- vatvák. Ezen nevelési tárgyak, ezen szakismeretek csak jóknak talált eszközök, amelyekkel az egyén jelleme, erkölcsi elvei, akarata, munkabírása és munkaszeretete kifejleszthető. Egyszóval ezek mind csak arra szolgálnak, hogy általuk az ifjúnak önálló intelligens erkölcsi egyéniségét kialakítsuk. Ez tehát a legfontosabb és ezért tettünk mindent. A nevelésnek ezen a terén van azután a szülői háznnlc lényeges szerepe főkép a nagy szünidőben, egyrészt hogy az iskola nemesítő hatását le ne rontsa, másrészt hogy erkölcsileg azzal azonos szellemben neveljen ; mert a testét mindig edzheti az ember, ismereteket is mindig lehet gyarapítani, sőt pótolni is, de jelleme, erkölcsi érzülete és erkölcsi akarata csak egyszer fejlődik az ifjúnak és épen ez nem javítható bármikor. (Szitnyay Elek, Pia desideria.) A szünidőben a kissé szabadabb életben tűnhetik fel különösen még a felületes fiúnak is az a nagy ellentét, mely az iskolának világnézete és a közönséges élet világnézete közt van. Az iskola világnézete a legtisztább, legeszményibb s amel-
