Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XLVII.

is, de úgy, hogy azt jókedvükből, mintegy önszántukból végezzék, mert ezzel gyakorlatiasságra tehetnek szert, t. i. arra, hogyan lehet a lehető legkevesebb erőveszteséggel, a legrövidebb idő alatt, a legkevesebb lelki felindulással elvégezni azt a munkát, amelyet el kell végeznünk. Fontos az ifjúnál a testi munka, mert ez alakítja ki fokép a testnek munkabíró szervezetét. Ezen munkára kiképzett testi szervezetből fakad az ember erkölcse, az erkölcs pedig akaratuknak az alapja, amely akarat azután egész lényünknek, teljes életünknek a mozgatója, a súlypontja. (0. K. T. K. XXXI. 272. 1.)

Látjuk tehát, hogy a szervezetnek a kitartó testi munkára való kiképzése alapja az egész erkölcsi emj

bernek. Ássanak, fúrjanak, faragjanak, vágjanak, egyáltalában végezzenek bárminő testi munkát fiaink a szünidőben. Szerettessük meg velők a slöjd-munkát, s így kedvvel űzhetik a szobrászatot, a festészetet, a műfaragást. Segítkezzenek otthon bármely iparágnál, vagy esetleg küldjük őket valamely passzióból választott iparoshoz szívesen fogadott munkára és mindez testi fejlődésüknek kiválóan javára válik. Vigyük ki őket a mezei munkára, kaszáljanak, kévézzenek, ügyeskedjenek a gabonabehordásnál, vagy otthon a kertben másszák a fát, tisztogassák, kertészkedjenek.

Ez mind, mind kedvesebbnél kedvesebb testi foglalkozás, amelynek hozzá nagy lesz az erkölcsi hatása is. Visszatartja fiainkat attól, hogy az úriasnak tartott bla- zirt unalomhoz és testi tétlenséghez szokva, s nem értékelve méltóan a testi munkát meggondolatlanúl ne tódúljanak talán épen kellő szellemi tehetség híjával a sokszor nyomorult hivatalnoki és boldogtalan értelmiségi pályákra. Egyúttal így tanulják megbecsülni a testi munkát és megszeretni a technikai életpályákat, amelyekre