Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
XXX. szomjúhozza a bölcsességet, megérett a főiskolára és annak tudományaira. . . .')“ A mathematika ugyan, legalább még most, nem veheti föl a versenyt abban, hogy jobban „szeressék“, mint más tárgyakat, mert ami könnyebb és gyönyör- ködtetőbb, az kedvesebb. De ki fogja valaminek hasznát, jelentőségét a népszerűség, az előszeretet, a külső hatás és taps szerint mérlegelni ? Szövetkezzenek a vallás oktatói a mathézis és a természet tanítóival. Ok tegyék meg azt, hogy midőn isteni parancs szerint, a kinyilatkoztatás és Isten erejével kötelességgé teszik az erkölcsi veszélyek kerülését, az értelemnek és akaratnak edzését, ugyanezen alapon hathatósan ajánlják a tisztán szellemi tanulmányozást, a ma- thézist, és a valónak megismerését, a természetet. A tiszta erkölcs kategorikus imperativusa helyettesíti, pótolja a csalogató, vonzó külsőt, amely a mathézisből a kezdet nehézsége miatt hiányzik. Viszont a mathézis közölné a tanulókkal főtulajdonságát, az állhatatosságot, a természet igaz ismerete beléjük oltaná az istenfélelmet, szeretetet és csodálatot. Mert a valóságban mindenütt ott az Isten és törvényei. Csak a mithologiából zárják ki Őt a h amis és vétkes istenek ; műveikből pedig az olyan irók, akik bűnös képzeletükkel Isten és erkölcs nélkül építenek a levegőbe aljas világokat, vagy belc- szőnek elbeszéléseikbe ilyen világból kívánatossá színezett káprázatos részleteket. 7. — De van-e reális gondolat, amely a mathé- zist a vallással összeköti, amely a vallásra átvezet és oda emelkedvén, nemcsak szórványosan létesít a jellem- 1 1) Die Mathematik die Fackelträgerin einer neuen Zeit. Von C. Dillmann. Stuttgart. 1889. 40. 1.
