Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XXVIII.

Ezek a mérnökök bizonnyal tanultak mathézist, de a szatócskodásért, a kenyérért és nem a gondolatért és tudományért.

A mathézisben megvan a természetében rejlő' nevelő erő, amely hathatós mindenkire nézve, a ki hatásának magát átengedi. De az emberi akarat nevelésével szemben semmi sem csalhatatlan és semmi sem ellenállhatatlanul sikeres, — maga a vallás és a theo- logia sem.

Egy bizonyos, hogy a figyelmetlenség, a szórakozottság, a felületesség, az önuralom hiánya, az elpuhult gondolkodás, az ingatag akarat, a hiú öntetszés ellen, amik most oly általános tünetek, a mathézis intenzivebb tanítása és odaadó tanulmányozása folyton ható orvosságot szolgáltatna. Mert mindezeknek egy a forrása: a képzelődés túlcsapongása, szertelensége, igen gyakran vétkes, szemérmetlen káprázata. Hogyan legyen figyelmes és erős a munkában, aki képzelődésének nem ura; hogyan bírjon magával a kisértéskor a nemzetirtó titkos bűnök izgalmai ellen, akinek képzeletében már minden bűn puha otthont talált? Jól mondja Schmidt Károly Paedagogiájában: „A mennyiségtan az értelem

köszörülő malma és ezáltal hidegvíz-gyógyintézet h tüzes képzelem és ábrándosság számára.“1) Es Niemeyer: „Mindinkább elismerik, hogy a inathematika a szigorú és fegyelmezett gondolkodás iskolája lévén, kiváló eszköz arra, hogy az ifjúságnak könnyen elszórakozódó elméjét összegyűjtse és abstractióra, elvont munkásságra szoktassa.“2)

Szépen összefoglalja Dillmann a mathézisnek az elme képzésére és az akarat rendezésére vonatkozó hatásait:

1) Gytnn. Paed. 1805. 139. 1. Lubrichnál IV. 195. 1.

2) Niemayer: Grundsätze der Erziehung. 1884. II. K. 106. I.