Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
XXIX. „A mathematika lényegénél és szervezeténél fogva a gimnáziumokban kiváló értelemben vett nevelő eszköz. Különösen a fölsőbb mennyiségtan, — csak legalább első alapvonásaiban előadnák, — egyesíti magában mindama tulajdonságokat, amelyeket a gimnáziumi tantárgyaknak tartalmazniok kell.1) Az elmét megragadja, szabályozza, megtermékenyíti, élesíti, figyelmessé, amily meggondolttá, épp oly találékonnyá teszi; bátorságot és önbizalmat áraszt, de egyszersmind szerénységet is és megtanít saját véleményünket az igazságnak alárendelni. A dolognak épen a lényegét és magvát adja; formában szoros, de tartalmi gazdagsága bővelkedő. Felfödi a törvény mélységét és terjedelmét és a jelenség fölszíne alatt a szellemi tartalmat; egyik ponttól a másikhoz emel és önmagában bírja az előhaladás ösztönét; épen oly ébresztőleg hat a művészi értelemre és ízlésre mind az ítélet, mind az alkotás tekintetében2), mint ahogy serkent a dolgok tudományos fölfogására. Bármely más szaknál inkább fölkelti az ifjakban a vágyat és sóvárgást, hogy mélyebbre hatoljanak a dolgok alapjaiba és hogy önállólag használják föl saját erőiket; összpontosítja a szellemet, egyetlen pontra irányítja, ezáltal föléleszti az önálló kutatást, önbizalmat, munkakedvet és biztonságot. így az ifjú azáltal is, amit tanul, azáltal is, amit maga mível, midőn valamely föladatot helyesen fölfog és megold, érettségre és ügyességre tesz szert, a fölszinnél mélyebbre hatol és megszokja tekintetét a dolgok lényegére irányítani. Az így készült ifjú 1) A Tanáregyesületi Közlöny 1905. ápr. 16. számában olvasható, mily nagy jelentőséget és fontosságot tulajdonítanak Németországban annak, hogy a függvénytan, a differenciái- és integrál számolás alapjai a gimnáziumban tárgyaltassanak. 2) A műtörténet tanítása szerint minden festő-, szobrász- és építőművészet alapja geometriai szerkesztés.
