Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
XXVII. és a mezőgazdasági gépek vásárlásánál tapasztalt szédelgés; ezekkel kapcsolatban vagyoni létük egyéb veszélyei is megemlíthetők, ilyenek: a gyakori törvénykezés és egymásnak pörbe hajszolása. Mi az igazi hazaszeretet, ha nem hazánk népének védelme? És ki védje meg, ki világosítsa föl őt, ha nem azok, akik az ő adóján fön- tartott iskolákban nyerték tanultságukat és ez által előkelőbb állásukat? Másik észrevételem védekezés. Már régebben megjegyezhette talán valaki, hogy a mathézis által csak kevesen lettek az én példáimhoz hasonlóvá. Erre kívánok válaszolni. Tudok én magam is mérnöki társulatot, amely két éven át egy mezőváros közes-közelében dolgozott csongrádi magyar kubikusokkal. Ez igen hazafias társulat volt. Bizonyos abból, hogy a község papját pánszláv- nak jelentette ki, amiért a magyar beszéd után tótul is megmagyarázta az evangéliumot az öregebbeknek. Ezek papjuk szavára mindenképen rajta voltak ugyan, hogy egész házuk népe, ki cserében, ki szolgálatban, ki az iskolában, ki a cselédektől a magyar nyelvet megszeresse és megtanulja, úgy, hogy a község egy-két évtized alatt magyar lett; ők azonban, mint öregek, már nem sokra haladtak. Tehát a papot, mivel nekik tótul magyarázott, a társulat pánszlávnak jelentette. Mert tagjai hazafiak voltak. Mindazáltal a magyar kubikusoknak bérét csak kisebb részében fizették ki, a többiért pénz helyett bárcákat adtak, utalványokat a vállalat boltosához, aki náluk barakkot tartott. Csakis ennél lehetett az utalványok fejében élelmi szert kapni két, sőt néha három akkora áron, mint amennyiért az egész közeli városban azt bevásárolhatták volna. A hazafias társulat a barakk jövedelméből tetemes percentben részesült.
