Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XXV.

kötelező lett volna és szerzője számára benne jelentékeny vagyonnak forrása nyilt volna meg. Monge pillanatnyi habozás nélkül visszautasította az ajánlatot, nem akarta elődének özvegyét egyetlen jövedelmétől, t. i. a férje könyveinek eladásából eredő haszontól megfosztani.“1)

A mi viszonyainkra is nagyon találó Aragónak megjegyzése ez esethez. „Ily gyöngédség mai nap hihetetlennek látszanék, — mert kevesen haboznak és lényegtelen szerkesztésbeli változásokkal saját nevük alatt adják ki a mestereknek műveit.“2) May Károly gyönyörű utazási elbeszéléseinek hitelét hány elferdített kivonat és utánzat vesztegeti!

Mongenak az iparosok hasznára, hazájának védelmére kiadott munkáit és utasításait sajnos, el nem sorolhatom. Carnotval együtt ő volt hazája megmentésének szervezője és gyakran megesett, hogy „a fővárosi műhelyekben a fegyverek gyártása körül végzett hosszadalmas és fáradságos látogatásaiból haza térvén, száraz kenyérnél egyebet ebédre nem talált. Szintúgy száraz kenyérrel hóna alatt távozott naponkint reggel négy órakor lakásából a műhelyekbe.“3)

Végűi még Amperét említem. Vitáiban rendkívüli élénksége dacára igazságos, türelmes és teljesen ment volt azoktól a gyűlöletes szenvedélyektől, melyek az önszeretet és előítéletek általános következményei.4) — Egy lyoni professzor irataiban ezt jegyezte meg Amperéről : A köztünk folyt élénk viták fokozatosan növekedtek; belőlük eredt az a szent és fölbonthatatlan barátság, mely örökre egyesített bennünket. — „A regényíró napjainkban

1) Monge, 29. 1.

2) U. o.

3) U. o. 42. 1.

4) Ampere 84. 1.