Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XXVI.

attól tartana, hogy a valószínűség ellen vét, ha élénk vitából minden valószínű következmény helyett a barátságot származtatja.“1)

Arago más helyt Ampere levelét idézi.

. . . „Reményiem, hogy újabb vízözön következtében az emberek helyébe tökéletesebb, nemesebb, az igazságnak hívebben hódoló lények kerülnek. Örömest oda adnám életem felét a bizonyosságért, hogy ez a változás csakugyan be fog következni. Hiszed-e, hogy vannak emberek, kik elég buták, hogy azt kérdezzék tőlem, vájjon mit érnék el vele? . . .2)'“

Midőn némelyek a fenyegető harcok között személyes biztonságával vigasztalták, fölháborodva Írja barátjának. . . „Menekülnöm kell oly egyénektől, akik azzal akarnak csillapítani, hogy hiszen személyemet nincs mitől féltenem. Mintha ily katasztrófáknak közepette az ember saját magára csak gondolhatna is.“3)

Vájjon nem az önfeláldozás vágya-e az, hogy életének felét kívánta adni az emberiség igazulásáért és vájjon nem önfeledt együttérzés-e az a hazával, hogy haragszik, midőn annak veszedelmekor őt a saját jólétére figyelmeztetik ?

6. — Még két észrevételt kell csatolnom ahhoz a ponthoz, a melyben a mathézis tanulmányozásának érdeknélküli, önzetlen voltából annak a szívet önfeláldozó érzelmekre nevelő hatását származtatom. Az önfeláldozás magában foglalja a mások javára irányuló munkálkodást. Már a kis számtanban alkalmunk van növendékeinket egy gyászos jelenségre figyelmeztetni, amely hazánk népét vagyonában és megélhetésében veszélyezteti, sőt pusztítja. Ez a kocsmai, a gabona- és egyéb uzsora; a székelyföldi erdővásárlásoknál

1) U. o. 84. I.

2) U. o. 134. 1.

3) U. o. 135. 1.