Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903

8

midőn a béke egendes, ölében az egyes polgárok boldogságából kellene kifejlődni a nemzet nagyságának, iine most a nemzet osztályai között minden kölcsönös bizodalmát elzáró fal gyanánt mi magunk állítunk fel egy irtóztató rémképet s mi, kik büszkén szabadoknak hirdetjük magunkat, nyomorúlt rabjai vagyunk egy rémképnek s ez az avitici- tás.“) Deák erős meggyőződéssel hirdeti, hogy csak olt igazán boldog és virágzó a haza, hol a földet szabad kezek mivelik ; ott erős a nemzet, hol szabad kezek védik a tulajdont és függetlenséget. (Besz. I. 99.)

A jobbágy ki van tagadva a közös hazának birtokából, a polgáriság nyújtotta jussok jóvoltából kitagadva. „Érzettük mi és mélyen érzettük a kitagadásnak méltatlanságát s volt idő, hogy azt mondánk, adjunk a népnek tulajdon birtokot és vonjuk ezáltal hozzánk egy kissé legalább közelebb, és egy édes kapoccsal kössük öt ezen hazához, melyet ö táplál s ö védelmez leginkább ; igenis adjunk a népnek tulajdont. (Beszédei I. 124.)

Ugyanezen országgyűlésen Erdélynek Magyarországtól való elszakílását a fö sérelmek egyikének tekinti s már 1835-ben kijelenti, hogy az egyesülés keresztülvitele Magyarország legelső teendőinek egyike. (Besz. 1. 120. 1.)

Mikor Wesselényit a Szatmár megyében tartott beszédjéért hütlenségi perbe fogták, bátran és lelkesen kelt a a szólásszabadság védelmére. „Mi nekünk meg kell mondanunk, hogy a szó szabadsága nem puszta szó, hanem nemzeti jus, melyet oda nem ajándékozhatunk.“ (I. 143. 1.)

Hasonló erővel foglalt állást a magyar nyelvnek jogos térfoglalása érdekében. Zala megye karaihoz és rendéihez intézeti követi jelentésében a keserű csalódás érzetével jegyzi meg, hogy „a nemzet reményeit az 1835-ik évi okt. 5-én érkezett királyi válasz megsemmisítette, amely igazságos