Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903
6 képessége vagyon, mint az én egész valómban.“ Ebben a jóslásban kevesebb volt az igazságnál, mert Deák nemcsak bátyjánál volt külömb tehetség, hanem az akkori vezérférfiak fölött is nemsokára kimagaslott. Kölcsey Ferenc, Fel- söbükki Nagy Pál, Széchenyi lettek volna legalkalmasabbak a nemzet, illetőleg az országgyűlési ellenzék vezérletére. Kölcsey azonban csak rövid ideig vett részt az országgyűlés tárgyalásaiban, Nagy Pálon a reformmozgalom láttára ijedség vett erőt: féltette a nemesség kiváltságait; Széchenyi oly hévvel ostromolta állami létünk hiányait, hogy a tábla- biró világ aggodalommal és gyanúsítással fogadta átalakító törekvéseit, merész eszméitől épen az alkotmányt féltette, melynek biztosítása amúgy is csak nehéz küzdelmek árán sikerült. Méltán jegyezhette meg Kölcsey Országgyűlési Naplójában, hogy mindenütt csak vitatás, széjjel menés, fejlés és pont felé indulás sehol. Semmi egyetértés, semmi pontra- vonulás, semmi egyeztetése a külömbözéseknek. Nem volt tehát elismert tekintély, aki szellemi felsöbbségével irányt tudott volna adni a tárgyalásokon. így történt, hogy e nehéz tiszt mindjárt Deák Ferenc kezébe került. Alkalmassá tette öt e feladatra széleskörű műveltsége ; egyaránt ismerte a magyar alkotmány fejlődését, a nemzeti szükségleteket és más népek törvényeit. Deákot külső körülmények nem segítették abban, hogy szavai valódi értéküknél nagyobb erővel hassanak. Születése, vagyoni viszonyai egyenlők voltak többi követtársaiéival; életmódja, szokásai épen olyanok voltak, mint követtársai szokásai. „Sohasem akart másként hatni, mint rábeszéléssel, meggyőzés által. De ebben már nemcsak a szó hatalmával rendelkezett, hanem mindenek fölött átható ésszel, a
