Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903

7

dolog velejére, mélyére tekintövel.“ (Marcali: Pallas Lex. V. 776.)

Azon törekedések, melyek a nemzet társadalmi rendszerének és alkotmányának átalakítását vették célba, az 1825. évi országgyűléssel élénkebb lendületelvettek. Mindazonáltal két országgyűlésen csak nagyon csekély eredménnyel jártak az országgyűlési küzdelmek. Az 1832—1836. országgyűlés már erősen sürgeti az újításokat. E küzdelmekben vesz igen kiváló részt Deák Ferenc. Legelőször a súlyos elnyomás alatt álló jobbágyság sorsán óhajtottak javítani; szabadság a jobbágynak és számára a tulajdon vagyon szerzésének joga voltak azok a kérdések, melyek sok vitára adtak alkalmat. Ezen vitákban Deák ember- szerető szive mindig a terhek könnyítése mellett volt s hatalmas szózatával pártolta az iga alatt görnyedő nép sorsának javítását.

Számos beszédjében sürgette, hogy a jobbágy örök megváltás útján szabadulhasson jobbágyi terhei alól, hogy a törvényes szabadságnak benne is élő vágya és érzete hasznos törvények által a legnemesebb célra, hazánk nagyságának emelésére s a nemzeti szorgalom és erő kifejtésére vezéreltessék. (Beszédei I. 96 1.) A nemesség részéről eredő engedményeket úgy tekintette, mint a melyek a nemzet boldogságának akadályait szüntetik meg. A kormány és a főrendek többsége azonban kivált a jobbágyság politikai jogainak kiterjesztésétől mereven elzárkózott. Deák 1834. nov. 10-iki beszédjében az újabb nehézség hallatára igy kiált fel: „Szegény nemzet! A sors átka, úgy látszik csakugyan azt akarta, hogy a magyar soha virágzó, soha igazán boldog ne legyen ; mert ime századokig küzdött e nemzet külső és belső ellenségeinek mindent el- tipró büszke hatalmával, vért és életet pazarolva küzdött századokig a szabadságért és miután elmúltak harcai, most