Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903
19 államirat, melyben az ország régi alaptörvényei: apragma- tica sanctió, az 1790-iki törvények, világosabb és rendszeresebb értelmezéssel volnának előadva. Miképen a szépirodalomnak oly halhatatlan alkotásaival dicsekedhetünk, melyek méltók arra, hogy minden müveit magyar ember ismerje : úgy a politikai irodalomnak is vannak termékei, a melyeknek eszméibe minden müveit embernek be kell hatolnia, hogy azokat politikai hitvallásképen őrizze meg lelkében. Ily inü Deák Ferenc felirati javaslata. Mily csattanős tömörséggel vannak összegezve ezen műben századok követelései! „Alkotmányos életünknek s nemzeti létünknek alapföltétele: az országnak törvényes önállása és függetlensége. Első és legszentebb kötelességünk tehát: minden erőnket, minden tehetségünket arra fordítani, hogy Magyarország Magyarország maradjon s alkotmányszerü önállása és függetlensége sértetlenül föntartassék. “ (Beszédei III. k. 18.) A nemzet tehát nem is fogadhat el ráerőszakolt alkotmányt, mely legfontosabb ügyeinek intézését idegen szervezetre : egy közös birodalmi kormányzatra utalja. Magyarország 1723-ban a Pragmatica sanctioban állami alapszerződést kötött az uralkodóházzal, melyet az egymásután következő uralkodók II. József kivételével meg is tartottak. A sanctio prag. „Magyarország önállását, függetlenségét világosan fönntartotta, a nemzet ezen jogához minden időben szorosan ragaszkodott s ezen föltétel mellett szállott a magyar korona minden magyar királyra.“ Ugyanebből a szerződésből következik, hogy Magyar- ország és az örökös tartományok között a törvényes kapocs nem realunió, nem teljes egyesülés, hanem csak personal unió, azaz csupán az uralkodó személyének azonossága. „Magyarország az uralkodó házzal szerződött, nem az örökös tartományokkal, szerződött az örökösödés fölött, nem valamely szorosabb közjogi kapcsolat fölött, sőt még 2*
