Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903
20 azon szerződésben is kikötötte független önállásának biztosítását. Ezen szerződést kész leend Magyarország mindenkor megtartani; de azt megváltoztatni és helyébe szo- rosabbat állítani, magát az örökös tartományok érdekeinek lekötni s ezáltal alkotmányos önállásáról lemondani, szándéka bizonyosan nincs és nem is lehet.“ Az uralkodóház egyoldalúlag nem bonthatja föl a szerződést. Mert ha az egyik félnek alkalmatlan kötést föl lehetne forgatni, mert érdekei annak megváltoztatását kívánják s kivált ba föl lehetne forgatni olyképen, hogy az egyik fél tartsa meg, a mire kötelezte magát, a másik azonban nem teljesíti a kikötött föltételeket, mert azok neki terhesek, sem a törvény, sem a szerződések nem nyújtanának biztosítást, hanem egyedül az erő volna a jognak mértéke. (Beszédei III. k. 24. 1.) Azonban Deák a kétoldalú szerződésnek emez éles világításba helyezése és homlok térbe állítása mellett sem foglalt el visszautasító álláspontot. „Magyarország nem akar ellenségesen föllépni az örökös tartományok alkotmányos népei ellen, hanem kész, a mit tenni szabad, az alkotmányos jogok és önállás sérelme nélkül a törvényszabta szigorú kötelezettség mértékén túl is méltányosság alapján politikai tekintetekből megtenni, hogy azon súlyos terhek alatt, miket az eddig fönnállóit abszolút rendszer fonák eljárása összehalmozott, az ö jólétük s azzal a mienk is össze ne roskadjon. De csak mint önálló független szabad ország akarunk velük mint önálló független szabad országokkal érintkezni, csak ezen utón fogjuk érdekeinket és az ö érdekeiket összhangzásba hozhatni s határozottan visz- szautasítunk minden alárendeltséget, minden egybeolvadást akár a törvényhozás, akár a kormányzat terén, mert ez önállásunk föláldozása lenne, mit tennünk merőben lehetetlen.“ (U. o. 24. 1.)
