Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903

15

Deák azonban a követi megbízást Zala megye részéről az 1847—48. országgyűlésre sem fogadta el, mivel torokbaja miatt nem vállalkozhatott az országgyűlési szereplés fáradalmaira.

Az események az országgyűlésen egymást űzték. Közbejöttek a franciaországi mozgalmak hullámai, melyeknek visszhangot adott Kossuth híres beszéde is, melyben sürgeti, hogy a nemzet emelje föl politikáját a napiesemények színvonalára. Megmozdultak az osztrák tartományok is, hogy százados bilincseiket megrázzák. A magyar nemzet néhány nap alatt megnyerte mindazt, a mi még hónapok előtt is talán csak évek vagy évtizedek múlva látszott elérhetőnek. Ily mozgalmas időben kire tekinthetett volna igazibb bizalommal a haza, mint Deák Ferencre, a kinek igazságszeretete, a túlzásoktól óvott mérséklete épen alkalmas tulajdonságok voltak, hogy a lázas gyorsasággal fejlődő események között a higgadtság szavai érvényesüljenek. Batthyány Lajos még március 14-én ezzel a laconi- cus rövidségü izenettel küldötte el Wenckheim Béla bárót és Tolnay Károlyt, Zala egyik követét, Zalába: „Kedves barátunk! Bécsben az alkotmányért polgárok vére folyt. Metternich absolutistikus irányú kormánya megbukott. Ap- ponyi leköszönt. Ily roppant fontosságú körülmények közt alkotmányunkat és a trónt a nép felkarolása által szilárdítani elhatározott komoly szándékunk. Szükségünk van azért reád, s bizton várjuk minél előbbi jelenlétedet.“ (Besz. II. 19.) Deák a sürgető felszólításra csakugyan felsietett Pozsonyba s az első felelős minisztériumban az igazságügyi tárca vezetését vállalta magára.

Nem könnyű feladatra vállalkozott az első minisztérium, s a miniszterek helyzetét bármi másnak lehetett mondani, csak épen irigylendőnek nem. Mindenben zavar, fel-