Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903
11 Az országgyűlés végén a kormány és az országgyűlés tagjai között némi közeledés történt, úgyhogy Széchenyi kimondhatta, hogy mivel a királyi szék közelében állók is a nemzetiség és alkotmány szent mezejére lépnek, az izgatás szüksége ideig-óráig megszűnt. Ebben a békés irányú közeledés létrehozásában kiváló része volt Széchenyi és Dessewffy Aurél mellett Deáknak is. Hasonlóan az ö higgadt és okos felszólalásának lehetett tulajdonítani, hogy a sajtó bilincsein is tágítottak. így kapta kezébe Kossuth Lajos a Pesti Hírlap szerkesztését, melynek élesebb hangú cikkei alkalmat szolgáltattak arra, hogy Széchenyi forradalmi izgatást lásson Kossuth fellépésében. Deák nem szólott bele a küzdelembe, mert jó eredményt sem az ügyre, sem a két férfiúval kötött barátságának javára nem várhatott volna. Széchenyi ebben az időben szerette volna megnyerni Deákot azon eszméjének, hogy mindketten hivatalt vállalván, újító törekvéseiket a kormány kebeléből indítsák meg. Deák azonban hitehagyásnak és múltjával szemben elkövetett árulásnak tekintette, hogy ö, a ki eddig állandóan a kormány törvénysértései ellen küzdött, csak annak látszatát is felköltse, hogy most meg talán a hivatalért hozzá szegődik. Deák ezen időben az 1840-ben véget ért országgyűlés megbízásából a büntető törvénykönyv szerkesztésében vett részt, mely még a külföldi szakférfiak tetszését is kiérdemelte. „Ez volt — írja Pulszky Deák Ferencről írt jellemrajzában — a nagy férfi életének első korszakában a legfényesebb időpont; a Kossuth, Széchenyi s Dessewffy közt kiütött hírlapi harc már is pártokra szakította a közönséget, de ekkor is az egész ország bízott Deákban, s csaknem minden megye kinevezte táblabirójává, mindenki benne látta a férfit, kit bölcsessége a nemzet vezér- egyéniségévé jelölt ki“. (16. 1.)
