Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903
12 — Azonban népszerűsége és a nagy várakozás, mellyel nagy tehetségére tekintettek, nemsokára nehéz keresztet rótt rá. 1841—1843. között az egész országban élénk mozgalmasság uralkodott a politikai kérdések megvitatásában. Szatmár megye tizenkét pontban foglalta össze azon újításokat, melyeknek kivitelét a következő országgyűléstől várta. Deák megyéjében a maradiak különösen a „Nem adózunk“ jelszavával izgattak Deák személye ellen. Úgy gondolták, hogyha a megye nemessége kimondja, hogy Zala megye rendei a megye közszükségeire és az úgynevezett házi pénztárba nem adóznak, Deák az elvi ellentét miatt a követséget nem vállalja el. Az április 4-iki gyűlés csakugyan ki is mondta a „nem adózunk“ elvét. Ekkor Deák barátai szintén az izgatás terére léptek s nagy erőfeszítéssel kivitték, hogy az előbbi határozat vonassák vissza és így Deák legyen a megye követe. Deák már eleve kikötötte barátainál, hogy a rendkívüli ingerültség miatt izgatásaikat hagyják későbbi időre, a mikor a köznemesség is inkább megbarátkozik az adófizetés eszméjével. Barátai azonban az ellenfél törekvéseit hasonló eszközökkel törték meg. így történt, hogy a választás alkalmával még több emberélet is esett a végsőig, felbőszült tömeg dühének áldozatul. Deák megyéje rendéinek ez izgalmát látva, nehogy személye miatt a legfontosabb kérdések, a haladásnak és jó ügynek legszentebb elvei legyenek kitéve a folytonos megtámadásnak, a megválasztást határozottan visszautasította. Ehhez járult még a korteskedés, melynek erkölcstelen üzelmeitöl visszariadt. „Szivein és eszem egyaránt tartóztattak a követség elvállalásától, s erős s ingatlan meggyőződéssé vált bennem, hogy a követségnek el nem vállalása a jelen körülmények közt polgári kötelességem s hogy érzelmeim ezen harcában leroskadnék, ha bármely tekintetből meggyőződésem ellenére
