Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
49 Volt szokva, hogy mindent buzogányával tegyen próbára, s kire az irodalom, tudomány még nem iá hathatott, tisztelettel tekintett a díszes ruhájú papságra; elcsendesedett és békésen hallgatta meg. Ez pedig nem gőggel, hanem leereszkedéssel, nem fegyverrel, hanem az igazság szavával, meggyőző okokkal harcolt. Ez a körülmény mentette meg Rómát is, még több méltatlanságtól és szenvedéstől; A keresztség szent vize, a művelődésre készítette elő a barbárt s testvérévé tette annak, a kit legyőzött. A kard. a buzogány megszűnt ok nélkül is halálos csapásokat mérni s a diadalmaskodó egyház bátran vehette védelmébe a gyengéket. A püspökök szembe álltak a hódítókkal, hogy nyájaikat megvédelmezzék s többnyire sikerrel is; emellett pedig megnyerték a barbárokat is, kik tudományukat és jellemük tisztaságát megbecsülvén, gyakran használták fel őket. A térítők szent lelkesedéssel keresték fel mindenütt a pogánvokat s azoknak javáért és boldogulásáért életüket is feláldozták : dicséi volt a vértanúi koszorú. A kereszténységgel együtt terjedt a közös testvériség tudata, könnyebb lett a rabszolgaság súlyos járma. Iskolákat alapítottak városokban és még falúkban is; a tudományt a monostorok, zárdák, nagyobb iskolák terjesztették, melyekben mint pl. az utrechtiben szent Bonifác tanítványának Gergelynek a meghallgatására frankok, bajorok, friezek, svédek és angolok gyűltek össze. Ezek lettek a műveltség, a tudomány menhelyei, ezen zárda, féle intézetek. Innen indult hódító útjára s diadalmaskodott a barbárokon. A főtárgy a hittan volt s a szentirás magyarázata a főcél, de a mennyiben ezek megértéséhez más tudományok művelésére is szükség volt, azokat sem hanyagolhatták el, mint pl. a számtant, dialektikát, csillagászatot, mértani stb. És akadtak bizonyára számosán, még a barbárság első évtizedeiben is, kik szívesen tanultak, Később a műveltség terjedésének, a tudomány felvirágoztatásának pártolói maguk a világi nagyok, az uralkodók lettek, mint pl. Nagy Károly. Ez utóbbinak nagyszerű építkezései a szépmüvészetek fejlődését is megkívánták. A századok viharai eltörölték ugyan alkotásait. de tudunk kortársai csodálatáról, melylyel müveit megbámulták s arról, hogy azokat a múlt dicső alkotásaihoz hasonlítgatták. A hol maga nem hathatott, a hercegeket, grófokat, püspököket, apátokat buzdította, hogy pártolják a művészeket és művészetet. A szerzetesek a földműveléssel, hasznos mesterségekkel ismertették meg a népet. 4
