Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

10

korszakát állította helyre. Odoáker birodalma, melyben egység és örökösödés nem volt. felbomlott.

A keleti góthok. Theodorik.

A góthokról már Nagy Sándor kortársa Pytheas is tesz említést. Kr. u. az első században Plinius és Tacitus, a másodikban Ptolomaeusir róluk, ki azt mondja, hogy a Keleti-Tenger környékén tanyáztak.

Őstörténetükről nagyon keveset tudunk,1), de már a III-ik századiján mint góthok lépnek fel a Pontusnál. A hunnok vaskarja őket sem kíméli, kimozdítja helyeikből s nyakukba akasztja a szolgaság jármát. Csak Attila halála hoz szabadulást s a haldokló Imim birodalom haláltusája nekik a szabadság születését jelentette. És nemsokára már Pannóniában találjuk őket: a Lajta és Rába közt Valamir, a Balaton környékén Theodemir, a Dráva és Száva közt pedig Videmir vezérlete alatt.

Itt, a Balaton partján született a későbbi nagy Theodorik 454-ben. De a kis fiúcskának jövője gondokat, bánatot keltett szerető apja lelkében, mert hazátlan volt biz ő, cim és ország nélkül.

Követet küldött tehát Marcianos császárhoz, hogy engedje át a két tartományt és adja meg aszövetséges címet, de ezt csak utóda, I. Leó adta meg 462-ben. És az örvendetes dolog még sem szült boldogságot, mert a császár amellett, hogy engedelmességet kívánt, a kis Theodorikot is követelte.1 2)

A byzanci udvarban sokat nevették a serdülő barbárt, de el kellett ismerniük, hogy senki ügy nem üli a lovat, nem dobja ki a gerelyt, mint a tudomány iránt érzéketlen s az Íráshoz nem értő szilaj ifjú. S míg heves vére megteremtette eme sikereket, el nem vitázhatták tőle értelmességét és természetes észjárását, mert megtanulta az udvari és államélet fontosabb dolgait. Innen magyarázható rendkívüli előszeretete a római és görög intézmények iránt, mit oly következetesen későbbi története igazol be.

Midőn a 18 éves ifjú 470-ben haza került, jól érezte magát a Balaton partján; atyja pedig bátran oszthatta meg vele az uralkodás gondjait, melyek testvére halála után terhesek is lehettek, mert Pan1) Isid. h i s t. G o t h. Gothorum antiquissimum esse regnum, certinn est . . . séd quia in chronicis adnotati non sunt, ideo ignorantur,

2) Jord, I, c, 52. Quia puerulus elegáns erat,