Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901

8

csonkán maradt. Mondják, hogy különböző okok szegtek kedvét. Említik, hogy irodalmi körök az eposzt halálra Ítélték, bizonyítgatván ennek korszerűtlenségét. Azt a magyarázatot is felhozzák, hogy Czuczor az Akadémia tagjává lévén, 1831 óta erejét különösen tudományos munkálkodásra fordítja s ezért hagyja félbe a tűzzel kezdett eposzt.

Úgy véljük azonban, felesleges a költői mű félben maradását külső körülményekben keresni. A költő legilletékesebb magyarázója lehet saját kebli ügyének s Íme ő ezt Írja, egész őszintén, leplezetlenül Toldinak : „Hu- nyadimat kéred olvasásul ; engedj meg, barátom, minek magam előtt becse nincsen, azt nincs kedvem másokkal közölni. Ha még kedvem gyulna ezen eposzhoz, egészen újra dolgoznám, a régiből legfeljebb némely scénákat hagyván meg.“ Mit bizonyít ez az önvallomás?

Azt, hogy költőnk önnönmagának legszigorúbb bírálója lett akkor, mikor a dicsőség utján már kellő magasra haladt s élezvén a tárgy nagyszerűségével arányban nem álló tehetségét : nem akart a nagyban gyöngét alkotni ő, a ki a kisebbekben szépet, kifogástalant teremtett. Ez a vélemény nem kisebbítése Czuczor költői erejének, hanem a sok költőből hiányzó szigorú önismeretnek és önbirálatnak gloiifikációja.

Mindazonáltal sajnálhatjuk, hogy töredék maradt a mű, mely talán mégis méltó költői emléket emelt volna a legkiválóbb keresztény magyar lovagnak.

Mialatt költőnk Pesten tartózkodott, tudós munkálkodása mellett legnemesebb élvezetei közé tartozott, hogy híres irótársaival, akadémikusokkal színházba s írói estélyekre járogathatott. Valaki azonban megirigyelte a szerzetes költőnek ezen ártatlan szórakozásait s titkon feljelentette őt „lyrai költeményeiért s paphoz nem illő életmódjáért.“ E feljelentés alapján könyveit a tiltott könyvek közé sorozták Bécsben s felsőbb helyről megrendelték, hogy Pestről térjen vissza szerzetébe. Ez időtől kezdve semmit sem volt szabad addig kinyomatnia, a mig főnöke censura alá nem vette s az engedélyt meg nem adta a nyilvánosság elé hozhatásra. Ez időtől (1837)