Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901

39

De elmegy a mi kegyelmes püspök urunk s lélekben mi is vele megyünk s kísérjük őt zarándokújában. S ha majd Péter trónja előtt leborul — és erre kérve-kérjük jelenlevő püspök urunkat — szóljon igy Szentséges Atyánkhoz : Szentséges Atya ! Nem fajult el a magyar !

„Mert belénk ontatott,

Szivünkbe oltatott Eleink vérével szereteted;

Azért fenn is marad,

Soha ki nem szakad

Igaz magyar szívből tiszteleted.“

Szent Atya ! Erdély minden híve, apraja-nagyja

„Téged minden névvel kész tisztelni S vérével hűségét pecsételni 1“

Úgy legyen! Éljen a pápa-király!