Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901

elveszti. Alig pihent meg a fiatal pap Üdvözítőjének szentséges Szivén, már teljesen árvaságra jutott; az isteni bölcseségnek tervei szerint talán épen azért, hogy igy minden földi kötelék alól fölszabadulva annál szabadabban és odaadóbban szolgálhassa Istent s a telkeknek üdvét.

Nagyon érdekes volna — de egy szerény beszéd keretébe alig illeszthető be — Pecci Joakim életének további folyását, áldásos működését és annak minden mozzanatát, emelkedését a hierarchia rangfokozatán beható figyelemmel kisérni. Mint kormányzó Beneventum- ban, mint delegátus Perugiában hatalmas lelki ereje, nagy jelleme és kiváló tapintata által helyreállítja a megzavart békét s alárendeltjei a legjobb atyát tisztelik és magasztalják benne. 1843-ban a belga udvarhoz megy a nunciusi magas és fontos állásban és itt a királynak s a kormányférfiaknak egyaránt kedvelt embere volt. Főgondját az iskolák kath. jellegének fentartása és az ifjú klérus szigorú egyházias és tudományos nevelése képezték. 1846-ban a perugiai püspöki széket foglalja el. 32 évig kormányozta ezen egyházmegyét oly nemes apostoli lélekkel, bölcs mérséklettel, Krisztusért élni-halni kész főpásztori szeretettel és erélylyel, hogy Umbria püspökei vezérölenek vallották és ő, aki főpásztori körleveleiben páratlan ékességgel ruházta fel szigorú logikával irt megdönthetetlen nézeteit, a püspökök közös érdekeinek szószólójává lett úgy a pápánál, mint Viktor Emanuel előtt. IX. Pius soknemü érdemeinek elismeréséül és jutalmául 1853-ban a bíborral ékesíti fel.

Papjainak és híveinek végtelen bánatára 1877-ben elhagyja egyházmegyéjét s az örök városba megy. A nagy IX. Pius kamerlengóvá nevezte ki s talán már utódjává szánta. Az anyaszentegyház elnyomatásának és üldöztetésének leggyászosabb korszakát élte ezen években s elmondhatjuk, hogy IX. Pius hosszú uralkodása a küzdelmeknek szakadatlan láncolata. Amint Napoleon elhódította VII. Pilistől az egyházi államot, mert a pápa nem akart meghajolni a gőgös és elbizakodott császár jogtalan kívánságai előtt, úgy IX. Pius korában olasz