Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901
Bi Midőn Pecci Joakim gróf bibornok neve került ki 1878-ban a pápaválasztáskor a konklávé szavazataiból győztesen, már törődött aggastyánnak látszott s alig jósoltak neki pár évet. 68 éves volt akkor s kis gyermekkorától kezdve állandóan betegséggel kellett küzdenie. Lelki ereje azonban mindig diadalmaskodott testi gyengeségén. A viterbói kollégiumban s majd később a Gergely-egyetemen Rómában, dacára a gyenge szervezetén rágódó kórnak, állandóan az első volt s neki jutott az a szerencse, hogy a kollégiumi tanulók küldöttségének élén XII. Leó pápához latin nyelvű beszédet intézzen. Hogy mily gyötrelmesek voltak tanuló évei, maga beszéli egy 1830-ban irt csinos kis költeményben, a melyben a 20 éves Pecci Joakim igy panaszkodik önmagának : Ifin vagy Joakim, húsz év van vállaidon csak S jaj le szegény, mégis mennyi nyomor s baj igaz. Tán enyhülni fog a fájás, ha dalokba lehelíem És bajságokról zeng a dal húrjaimon. F.lkeiül az álom, későn hajtod nyugalomra Fáradt tagjai lat s lassan erőtlenedéi. Nem kell étel-ital, bágyadt szemeiddel alig látsz, Eles főfájás űzi agyadba a vért. Majd a hideg láztól szenvednek csontjaid, aztán Forróság lepi meg jajtele tagjaidat, Arcod gödrös már, lélekzeted a ziha fojtja. Gyöngülsz s nap-nap után fogyva fogy életerőd. Mért csalod önmagadat ? hosszú évekre ne számíts, Int a halál szörnyű angyala: útra siess ! Erre meg én ekként : Nem fél Joakim a haláltól, Meg nem ijeszt soha, sőt állok elébe, ha kell. Semmi közöm gyorsan letűnő óráink élveihez már, Ég fele tör lelkem : nem köti földi rög azt 1 Ujjong a vándor, mikoron honi mesgye fogadja, Vagy ha kicsiny sajkán a kikötőbe evez. 1832-ben a iheologia doktora lesz, majd a nemesek egyházi akadémiájába lép s nemsokára az egyházi és polgári jognak is doktorává avatják. 1837-ben eléri nemes szivének leghőbb vágyát; teljesül az édes anya reménye, ki — fájdalom -—- már nem vala az élők sorában ; december 31-én Odescalchy bibornok áldozó- pappászenteli. Edesatyját is két hónappal felszentelése után
