Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901
2Ó dett és busult, sirt népével, hanem a nép a költővel, mert teljesen egygyé olvadtak az érzelmek legkülöm- bözőbb fokán. Czuczor lyrájában nincsenek meg ezek a változatok és fokozatok. Nem szánt le a szív mélyére s inkább a derűt, a tréfát, nem ritkán a dévajságot és pajzánságot, mint különben is a magyar nép alapjellemvonásait, juttatja kifejezésre. Érintett objektivitása okozza, hogy egyik-másik dalában röviden, drámai gyorsasággal egész kis eseményt tár elénk úgy, hogy dala valóságos balladás képpé, sőt románccá válik. Ilyen természetű az Alföldi legény. A legény lova tilosba került, a csősz a bíróhoz hajtja ; a legény megszólítja a bírót, hogy adja ki a lovát, mert babájához akar menni, lováért subáját hagyja zálogba ; aztán kedves lovát biztatja : Sárga csikóm rúgd fe! a port, Ne nézz árkot, ne nézz bokrot. Mire a nap nyugovóra száll Ott légy velem galambomnál. Vágtat kedveséhez oly sebesen, hogy kalapját a szél a Tiszába hajtja . . . majd a falu nyája akadályozza a nyargalásban, de mégis megérkezik kedveséhez, kihez igy szól : Subám zálog a bírónál, Kalapom a Tiszán úszkál, De a szivem érted dobog Forró lángja feléd lobog. A Kétségbeesés c. teljes románc. Az anya nem adja leányát annak, a kit igazán szeret, mire a legény a Dunába öli magát. A leány elkeseredve szól anyjához: Édes anyám, adj lent Két három orsóra, A mennyi elég lesz Egy szemtakaróra ; Felfonom, kiinnyemmei Meg is fehérítem, Úgy sem élek soká, Szememre terítem. Miként Gyulai Pál megjegyzi, több olyan dala is
