Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901
19 Első lyrai termékei is még ugyan a Vörösmarty s Bajza hatása alatt állottak, annélkül, hogy különösen az 'elsőt, megközelítette volna. Van azonban a lyrai költészetnek egy ága, melynek tulajdonképeni megkezdője s melyben bizonyos _ magaslatra, kitűnőségre emelkedett s ez a népies dal. Úgy hogy bizonyos tekintetben, a Tompa-Petőfi és Arany költészetében megnyilatkozó népies -nemzeti-nők. előfutárjaként voltaképen Czuczort tekinthetjük. És hogy Czuczornak ebbeli érdemét irodalomtörténetünk eleddig kellőleg nem méltányolta, annak okát abban találhatjuk meg, hogy Czuczor fennebb említett elméletének megfelelőleg _ inkább képzelni ével, mint érzésével irta népies dalait. Átgondolta, elképzelte a népet sajátos helyzeteiben s ezen helyzeteinek megfelelő lelki hangulatot mintegy visszhangozta. Röviden szólva — habár ellenmondásnak is látszik — bizonyos tárgyias szemlélődés és nyugalom ömlik el lyráján. O nem magáról s nem magának, hanem a népről a népnek énekel. Ä falusi iíjúság pajzán dalos kedve zendül meg az ő lantján. Különben állása, foglalkozása, szelíd nyugalma mind csak növelik benne ezt a tárgyiasságot, mely nem engedi meg neki, hogy a maga baját, a maga bánatát és örömét juttassa kifejezésre. Innen magyarázható meg az a sajátos jelenség is, hogy ámbár— miként láttuk — igaztalan üldözésben, megrágalmazásban bőven volt része s a rabság keserű kenyerét is megkóstolta költészetében erősebb panaszos vagy keserű hangot nem találunk. Úgy látszik, hogy a sors csapásaiban való megnyugvást, mint igazi keresztény erényt oly magasra becsülte, hogy irtózott a hiába való siránkozástól és panasztól. Mennyire elüt tőle a Petőfi lyrai természete. O csak magával, a maga szivével és érzelmeivel foglalkozik nem azzal a célzattal, hogy a népnek énekeljen. Ám igaz, nagy költői erejét éppen az bizonyítja, hogy a saját egyéni érzéseit annyira általánossá tudta tenni, hogy a nép a magáéiként íogadta el . . . és nem a költő örven2*
