Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1899
33 Bálinth György alkalmi kölleményé. Uj otthon. Hatalmas hajlék ! Üdvözölve légy ! Te büszke homlok, négyes oszlopok, S te szép aránynyal ívezett fedél, A melynek ormán szent zászló lobog: Légy üdvözölve lángoló szivem Hirnes szavakba szőtt érzelmivel, Légy üdvözölve ennyi zsenge szív Dalokba fűzött gerjedelmivel! Mint a Libanon karcsú cédrusa, A kék egekbe nyúlik szép falad, A merre az elröppenő fohász, Tisztult szivekből szüntelen halad. S mint hegybe nőve századok során Megáll a szikla rendületlenül: Erőt merítni fundamentomod Az éltető hazába úgy merül. Az ég s a föld a te határaid : Amott az Isten itt a szent haza ; E két eszmének áldoz szüntelen, Kit jó szerencse im feléd hoza. És felborítja itt a múlt idő Világcsodákat rejtő fátyolát S szemünk az ujraébredő regék Tündér világú távolába lát. És látjuk újra dicsőségedet Görög szabadság dicső fénykora ! Periklész újra édesen beszél ; Aranynyal Írva mindenik sora. Az Akropolisz fénye megvakít, Erő, aiány és összhang elragad, Kebled hévül, az eszme győzni kézd, S szent ihletésnek adod át magad . . . z
