Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1895

Minden egyes iskolakönyvet a kétfejű sasos bélyeggel kellett ellátni, de 1856. őszétől ezt már a könyvnyomtatóban elvégzik s en­nélfogva az igazgatót felmentik ezen teendő alól. A nagy elnyomás, mely ellen hazafias tanáraink szívós kitartás­sal küzdöttek, nem volt képes elfojtani a nemzeti érzetet, s néha leplezetten ugyan, de mégis kifejezésre jut. így ki ne látna célza­tosságot abban, hogy az 1856/7. évben, a hetedik osztályban, a hol a magyar irodalomtörténet legújabb korát tárgyalták, befejező dolgozatul ezen feladatot tűzték ki: „Mit féltek kicsiny hitnek ?“ A magyar nyelvből előadták az I.—III osztályban a nyelvtant. A negyedikben irálygyakorlatok és a közéletben gyakrabban előfor­duló polgári ügyiratok szerepelnek. Az V--VII. a magyar irodalom története, míg a nyolcadik osztály tárgyát a magyar nyelv legrégibb emlékeinek magyarázata képezte, kapcsolatban az irodalom történet­nek kiegészítő ismétlésével. A történelemből átveszik kétszer a vi­lágtörténetet (II—IV. és V—Vili.), befejezés gyanánt mind a kétszer az osztrák birodalom ismertetését. (Oester. Vaterlandskunde). Az iskolai év két félévre volt felosztva, kezdetben október ele­jétől február végéig (az első évben kivételesen okt. 15. márc. 15.) tartott az első félév, március elejétől julius végéig a második. 1856- ban már julius és augusztus hónapokra terjedvén ki a nagy szünidő, szeptembertől januíír végéig és februártól junius végéig tartanak a félévek. Minden félévet nyilvános vizsgálat zárt be, melynek végén felolvasták az érdemjegyeket. Év végén nagy ünnepséggel zár­ták be az esztendőt, s az igazgató német nyelvű jelentései szerint, az ifjúság ajkain a „Gott Erhalte“ lelkesítő hangjaival távozott a szünidőre. Év végén osztották ki a jutalmakat, és a német nyelven szerkesztett bizonyítványokat is. (Schul-Zeugniss.) A tanári kar minden hónap végén értekezletet tartott, hol fel­olvasták az érkezett felsőbb rendeleteket, s minden osztályfőnök beszámolt tanítványainak előhaladásáról és magaviseletéről. A ren­deletek a helytartó tanácstól mindig a püspök útján német nyelven érkeztek; a püspöki intézkedések mindig latinul. A rendes tárgyak tanítására 12 tanár volt alkalmazva fejenkint 400 frt. üzetéssel, 60 frt. lakáspénzzel és ezenkívül az igazgató tisz­teletdíja 100 frt. volt. A tanároknak nem lévén tanári vizsgálatuk, 1857. elején szigo­rúan meghagyják, hogy mindazok, kik kinevezésüket 1848. után

Next

/
Thumbnails
Contents