Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1895
kapták meg, kötelesek a Bécsben felállított tanárvizsgáló bizottság előtt a testületnek megküldött útasítás szerint képesítést szerezni. E parancs oly szigorú volt, hogy a helytartó tanács 1857 febr. 2-án azt irja; hogy ha három év lefolyása alatt legalább négyen vizsgálatot nem tesznek, az intézet érettségi vizsgálatot nem tétethet. A tanulók évről évre nagyobb számmal gyülekeznek, s habár nagyobb részük katholikus és magyar, a más vallásúak és nemzetiségűek is jelentékeny arányban szerepelnek. Kezdetben az iskola felsőbb hatósága volt a helytartótanács C. R. Consilium Locumtenentiale Transsylvaniáim, de az érintkezés mindig a püspöknek, mint az erdélyi összes katholikus iskolák legfőbb igazgatójának közletése útján történt. Volt azonkívül főigazgató is, ki különösen az érettségi vizsgálatok alkalmával jelent meg. Ezen főigazgató először Feszti Károly dr. pécsi plébános volt, ki 1863-ig viselte hivatalát. Ettől kezdve a kiegyezésig Reinisch Lajos helybeli kanonok szerepel az érettségi vizsgálatoknál mint megbízott. Az új rendszer szerint beosztott gymnasiumnak legelső igazga- gatója volt : (5) Lukácsy Kristóf. (1853—1856 febr. 29.) Szamos-Uj várt Született 1804 márc. 30., theologiai tanulmányait Bécsben elvégezvén, 1827 dec. 8-án örmény szertartásit pappá szentelték fel. Kezdetben szülőhelyén káplánkodott, majd 1 837-től lyceumi és theologiai tanár lett, később könyvtárnok, majd gymnasiumi igazgató, végül szamosújvári plébános és kerületi esperes volt. Intézetünknél mint igazgató két és fél évet töltött, vagyis azon időt, mely a szervezést és a fokozatos beállítást vette igényibe. Utódjául a püspök kinevezte a radnói lelkészt : (6) Pap Jánost. (1856. márc. 1. — jul. 1.) Pap Sárdon (Alsó Fehér m.) született 1818. szept. 30. Gymnasiumi és theologiai tanulmányait Gyula-Fehérvárt elvégezvén, 1842-ben pappá szentelték, de megelőzőleg mint negyedéves theologus márgym- nasiumunknál a legalsó osztályt 1840/41. évben tanította. Innen mint szerpapot Szilágy-Somlyóra tették át tanárnak, hol 4 évet töltött. Később oláhláposi lelkész lett, s a szabadságharcot mint tábori