Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1894

19 szophiai morálnak; legalább kartársai úgy tekintették sjám­borsága bosszú időre emlékezetessé vált. Munkája, melynek szintén A természetről volt a czime, töredékesen jutott hozzánk, Rölcsészcte lényegében a Xeno- phaneszé, kinek rendszerét tudományosabb alapon fejtegeti s a támadók ellen védi. Allegória nyitja meg a tankölteményt, melyban elmondja a költő, hogy ő a dicsőség utján szekéren rohanván előre, szembe jöttek a nymphák és koszorút nyúj­tottak neki. Azután Dike megnyitotta az Olymposz kapuit, melyen belül egy istennő (nem nevezi meg) üdvözölte s kije­lenté, hogy minden igazságra megtanítja. Helyes bekezdés, melyben a költő tanítását isteni tekintélyre alapiíja. Altér azután a tárgyalásra, mely két sarkpont körül forog : Való csak az, mi gondolkodáson alapul, — az érzékek világa csa­lódás. A tétel tökéletesen a Xeuoplianeszé, bizonyitgatásában azonban ügyesebb a tanítvány, csakhogy a kötött forma terhére van sitt leginkább látszik, hogy az éles megkülönböztetések s bölcseleti terminusok nehezen tudnak a metrum szigorú kor­látái között megtérni. A gondolat, mint eredmény ellentétben van a változóval és sokfélével, a keletkezővel, mint nem léte­zővel és nem gondolhatóval. A lét nem lett semmiből: kezdet nélkül való, változatlan, határtalan és mindenütt jelen van. Gondolat és lét azonos fogalmak. — Az érzékelhető dolgokra nézve csak feltevéseink vannak, melyek nem alapulnak igaz­ságon Az anyagi világot úgy magyarázza, hogy a dolgok két változatlan elemből keletkeztek, melyek folytonos küzdelemben vannak az értelem világával. A munka záradékául belekezd a mythoszok magyaráza­tába. Ezt a részt azonban Parmenidesz legtöbb magyarázója hamisítványnak tartja, holott Menander egyenesen neki tulaj­donná (Rhet. Graec. Ili. 337. 1.) 3. Empedoldesz. Születése évet 492 körül helyezik Kr. e. Született pedig Agrigentumban, előkelő szülőktől. Ifjúsága for­radalmi időkbe esvén, szónoki tehetségével nagy szolgálato­kat tett szülővárosának, miért az királyává akarta tenni, de Empedoklcsz e nagy megtiszteltetést nem fogadta el, hanem megelégedett az elsőrendű szereppel, melyre úgy képzettsége, mint polgártársainak ragaszkodása jogositák. Egyike volt a legkülönösebb szellemeknek. Úgy látszik a rajongásnak bizo­2*

Next

/
Thumbnails
Contents