Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1894
13 Jiogy egy abc rendbe foglalt s talán nagyon régi gnómagyüj- teményböl valamely kritikátlan falsificator egyes részeket csempészet be Hesziodosz költeményébe, teliát az ily abc rendben előforduló lemmakat hamisítványoknak kell tekintenünk. E gnómatheoria teliát csak a részekre alkalmazható. A modern philologusok e kritikai kérdésben általában két csoportba oszthatók. Egyik részük ugyanis a Flach-Siltl- féle nézetnek hódol, mely szerint az Erga nem egységes inti, hanem különböző költemények sorozata, melyek különböző benyomások alatt, különböző időben és szerzőktől keletkeztek s később megfoghatatlan kritikátlansággal egybe illesztettek, úgy hogy a költemény jelen alakjában tökéletesen élvezhetetlen. S iparkodnak külön választani a költeménytöredékeket, melyekből az Erga alakult volna. Ezzel szemben van Bergh tlieoriája, ki szerint az egész mti két önálló részre oszlik. Ö is előre bocsátja, hogy az első 10 sor, mely Zeliszre vonatkozó hymnusz s melyet a régiek is (Praxiphanesz, Theophrasztosz, Arisztarchosz) interpoláltnak tartottak, — kétségen kívül hamisítvány. Azután következik az első rész, egy önálló költemény, mely Perszesz és a bírák ellen van intézve. Előbbit inti, hogy lépjen békés egyességre, mert többet ér az igaz út, mint az ármány és erőszak ; a bi* rákat pedig igazságos Ítéletre serkenti, mert végre is minden igazságtalanság megtoroltatik és sokszor egész népek lakóinak egyesek gonoszsága miatt. Az első rész tehát dorgáló költemény volna. A második rész megint külön álló költemény, mely utasításokat ad a földmivelésliez és hajózáshoz s bezáródik egy naptárral, de semmi tartalmi összefüggésben sincs az elsővel s hogy mégis egygyé olvadt azzal, arra okul szolgálhatott, hogy mind a két költemény ugyan azon Perszeszhez vau intézve s hogy mig az első általában munkára serkent, addig a második a legtöbb munkákat részletezi, melyek a boldogulást eszközük. Ezek után iparkodik Bergk a leginkább megtámadott részek hitelességét s azoknak a két költemény alap- gondolatához való tartozandóságát védelmezni. És habár okoskodása minden homályt és kétséget el nem oszlat, mégis inkább ajánlatos, mint a Flachék romboló kritikája, mert a philologia czélja nyilván nem az, hogy egyes müveket elvitassan hagyó-
