Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
46 Pl. Hiti-szegök az pápisták. (Pázm. Öt lev. 111.) Némely mar- k aköpök. Fáknyesö: putator (MA. Ny. XVI. 4.) Rágós tárgy- gval a régiek ritkán kötik össze az igenevet. Ma már ez a használat gyakoribb. Az összetétel előtagja lebet: a) melléknév: beteglátó (Szláv. Ny. V. 11.) b) melléknévi igenév: halotthordó saroglya (Ny. V. 377. c) főnév. Mintha füstokádó nagy kémény szaladna (Ar. T. I. 4.); dologtívüö (Ny. IV. 181.) Mint olajütöhen szétmállott a teste (Ar. T. III. 7.) Akadtam még egy bankóra, kit szántam szembontóra: (Csokonai: Csikób. kalács.)... az árvák gondviselő atyja. (Az . T V. 4.) ÖrálU legényi sorban heverésznek. (Ar. T. VI. Szószolló: székely szó, az esküvőnél tanúként szereplőket hívják Szószollóknak, mert ezek viszik a szót. (Ny. III. 377. v. ö. Ar. BH. Kapu elé mingyár szót szólani küldött.) Jöttem kegyelmedhez búesúvevö szóra (Ar. T. VI. 13.) Vértagadó testvér. (Ar. T. XII. 11.) Hírmondó pacsirta tavaszt énekel. (Km.) Híradók (Ar. T. XI. 13.) Vérszopó piócza. (Ar. T- XI. 10) Aggyon Isten jó napot, h'égytoló pajtás. (Ny. VII. 37- Nm.); fanyövő (u. o.) Kirisztus csináláó. (Palóc nyj. Ny. VII. 34.1 Törvénytevő. (Ny. VII. 233.) Szénégető cigánynak tökén a szeme. (Ny. VIII. 518. Km.) Marokverö: gyűjtő (Szentes, Ny VIII. 331.) Atyád holta után senki sem vethet lábtátorító követ e'ödbe. (Dugonies : Etelka) Fenyö-magtermö bokor. (Misk. Vadkert. 460. Ny. VII. 83) Szóhajtó: szóliajti. (Szék. Ny. III. 165.) Tuszhhordozó: böcsmérlő. (u. o.); szív erősítő (Ny. III 184.) Olyan, mint a kürtödtujó: piszkos. (Ny. III. 225. Katlantámasz- tó: vénasszony, ki valamely jómódú házhoz bejáratos. (Ny. II. 521.) Pecsönyesütő. (Ny. III. 381.) Ne fogj kezet a szénégetővel. (Ny. XIII. 42.) Időhúzó: naplopó. (Ny. XIV. 449.) Fölvette a szélkergetőt. (Ny. IX. 374.) Az igeneves összetétel előtagja lehet továbbá : d) számnév. Hosszú gyászruhában — mindenható Isten! — Édes anyja bókol egy pár új kereszten. (Ar. T. VII. 5.) Tudj’ a mindentudó. (Ar. T. XII. 5.) Százlátó. (Ny. VII.) e) névmás. Magavetö: magát hánytorgatva dicsérgető. (Szék. Ny. 111. 174.) Nem tudta mitévő legyen e dologgal (Ar. BH. IV.) Az igenévnek igei természete nyilvánul
