Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
47 akkor is, mikor határozó j á r u 1 h o z z á. Természetesen az igenévhez csatlakozó határozók külömbözők lehetnek. Fölöslegesnek tartom, hogy itt részletezzem őket, csak annyit jegyzek meg, hogy az igenévvel többnyire ezek is összetételt alkotnak. Pl. Te a nemzet-hálátlanság Égbekiáltó némasága. (Petőfi : Széphalmon.) Férjhez menő (Ny. XIV. 141.) ; csöbörbe hágó ló (Ny. 111. 427.): fenszinlö: magas színvonalon lévő (B. Szabó D. Ny. 111. 412.): alattvaló, nem hasonló egygyik is a Kómái Pápához, hanem annak alattavalói (Palásti. Csepr. Isk. 386. Ny. 111. 335.) Még határozó igenév is járulhat határozóképen mell. igenév elé. Pl. Tudvalévő nagy zsiványok. (Ar. A bajusz.) Az a kutya, a meik sokat ugat. nem orozvamaró. (Ny. III. 423. Háromszék.) Találunk az igenév előtt oly határozót is, mely minden rag nélkül áll: homlokütkölö: szembeütközö (Ny. III. 451. Eszenlévö észszel: józan észszel: (Ny. VII 381.) Nem vagyok én bajnok, csak egy föld mfutó (Ar. T. XII 5.) Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket, Nem az örökségen civódó gyermeket (Ar. T. XII. 20) Elszórá füléről a fülönfüggőket. (Ar: T. IX. 5.) Magba váló (Ny. III. 35.) Ezek példák az igenévnek határozóval összekötésére. Sajátságosán áll a melléknév ragtalanűl határozóképen az igenév mellett, mint jófonó, bő költő, nagyevő. A névszókkal összekapcsolt igeneves összetételek az előtag és az utótag viszonya szerint lehetnek tárgyas összetételek (1. feljebb az igenév tárgygyal) és lehetnek alanyos összetételek (haszvavehető, szavahihető.') Az igenév a mondatban minden functiót végezhet, a melyet a melléknév és főnév. Ennélfogva szolgálhat alanyul, állítmányul, határozóul, jelzőül és kiegészítőül. Az igenévnek önállóvá vált alakja, az t. i. mely mellől a jelzett főnév elmaradt, szolgálhat alanyul Pl. Szóla azért a fő innyaadó. (Péclii S. Bibi. 1634. 9. vsz.) Egy látogató megy csak hazafelé. (Petőfi.) ... az alkotó az angyalokkal trombitát fuvat. (Petőfi: Nincs jogom.) A z -o, -ö-s i g e n é v mint állítmány vagy magára áll, vagy valamely más igével kapcsolatban. Hogy ki legmél- tóbb rá felséged tudhatja. (Ar. T. Vili. 11.) Tunni akarták
