Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

30

t'évé, vagy pedig : jdrou, volou, *térümt.éü (v. térümtöü), asze- mélyragos alakban: tériimtévé v. térömtévé

A horvát nyelvben van egy lopov szó „gazember“ jelentéssel. A horvát ezt a szót a magyarból vette (Ny. X. 99.). Ha pedig ez valóban igaz, ez is egy bizonyíték a foly. cs. igenév eredeti alakja mellett, ámbár azt az eshetőséget sem lehet kizárnunk, hogy talán az illető nyelv analógiás ala kítása.

Kérdés már most az, hogy miképen kell elemeznünk a HB. második igenévi alakját a tériimtévé-1? Budenz így olvassa és elemezi: terümté-ve (E.Phil. Közi. I. 148.), Simonyi (Ny. IX. 148.) pedig így : teriimte-vé. Szerintük tehát a szótő teriimte, annyi mint a mai teremtő, a -ve (Simonyi szerint -ve) pedig személyrag. Én azonban ezen állításokkal szemben a Szinnyeiét tartom meggyőző erejűnek (1. feljebb eml. ért.) Szerinte ha a volov, jdrov igeneveket szemügyre veszszük, kitűnik, hogy a -v, mely a végvocalis lekopása után a szó végére került, a HB. korában még nem vonódott össze a szótő rövid végvokálisával (erre mutat különben a horvát lopov is), hanem vagy tisztán v-nek hangzott, vagy diphthongust képezett a megelőző rövid vocalissal. A mélyhangű jdrov, volov alakokat feljebb elemeztem. Ezeknek analógiájára a teremtő nőmén ver- balénak akkori alakja vagy térümtév vagy térémtéii lehetett nem pedig terümté. Ezt a szót tehát nem így kell olvasnunk terümtéve (tériimtévé), hanem így: tériimtévé vagy leremteüe. Ebből a személyrag nem -ve, (-ve), hanem csak pusztán az <e.

Arra az eredményre jutottunk tehát, hogy a képző eredeti alakja a magyarban -vo és -ve. A rokon nyelvek közül is idézhetünk egy párból adatokat, hogy megtudjuk, mi lehetett az igenév legeredetibb alakja. A vogul nyelvben -p, alp, alep ölő, chontlap audiens (chonth). loventap legens (lovent-). — Oszt jákban -p : tugrep zár, riegel (tugor-, tuchr- verschliessen), lankijj födő (Iánk- bedecken). A vepszben -ha,-bä : andab (andaba) adó, gebend (anda-), tegeb (tegeba.) machend tevő (tege-). A livben is ugyanaz, -ha, -bä: imb, imbe emö, saugend; jdäb élő A többi finn nyelvjárásokban u. m. a suomiban, észthben, kar- jalaiban, a képző -va, -rä. Suomi: antava adó, tálévá jövő (tule- jőni), elävä élő (elő- élni).— A karjalaiban: palava égő, lugova olvaső(luge-). — Az észthben: tulev jövő, ru'igev néző (nägeve: