Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

31

nege sehen). — A suomiban az egytagú igéknél -pa, -pä a képző: suopa kívánó (suo-). (Budenz : Ug. A1 29. §.)

Budenz idetartozónak állítja az <(u, ü o, ö nőm. verb• képzőt is, nőmén aetionis, n. ac-ti értékkel. Suomi finn: nauru, nauro nevetés das lachen (naura-). maksu, makso fizetés (malisa-) itku sirás (itke-), lühtö ahitus (löhte-). Budenz szerint ez az <«, o nőm. verb. képző a-va, a-ba-ból rövidült <aw diphthon guson át.

Ezt az alaki fejlődést még jelentéstanilag is igazolhatni, a mennyiben arra is lehet példákat felhozni, hogy az n, o képző nőmén agentis értékű. A suomi finnben mato serpens (mát- repere, serpere): itku sirás és itku-silmin siró szemmel; nauru nevetés: nauru-suin nevető szájjal. Vagyis Budenz szerint a két képző va vä, ha bä és az u ü, o ö azonos eredetű, lévén tulo = tuleva (ticleba); maltsu = maksavá (maksaba). (L. id. m.)

Már most miután tudjuk az u, o képzők eredetét, azt kell tisztába hozni, hogy a pa pä, ha bä, va, vä képzők közül me Ívik az eredetibb. A hangtanból tudjuk, hogy a fúvó hangok explosivákból származtak és mint egymás változásai fordulnak elő, de mindig az explosivát kell eredetibbnek tartanunk. Tehát a va va képzőkkel szemben a pa pä az eredetibb. Legerede tibb azonban a ha bä, mely részint -p-\é keményedéit, részint ■v spiránssá fejlődött.

Az 6, ó-nek a magyarban is több változata van. Ott van mindjárt az -é. Pl. Feketéje (fejkötője) Pécska Ny. VII 123. Hogy kell ezt magyaráznunk ? A kérdéssel Balassa foglalkozik ily cimü értekezésében: A szóvégző önhangzók a magyarban.

(Ny. Közi XIX. 133.) Balassa az e'-s alakot pusztán dialee- ticus sajátságnak tekinti, a régieknél egyszerű hangváltozásnak, mely azon nyelvjárásnak a sajátsága, melyet a codex Írója beszélt. Erre mutat szerinte az, hogy az egykorú nyelvemlékek sem tűntetik fel az egyik vagy másik alakot (ő ö és é) állandóan egymás mellett, hanem az egykorú emlékeknél is egyikben az egyik, másikban meg a másik alak az uralkodó. A legrégibbek, mint pl. az EhrenfeldC. az ó’-s alakot használják: yewendeiv nagy hyrt 62. egeio 5. czelekedew 70. tyztelen- dew 12. 69. AporC: itelö 3. Maga a Gyöngyösi C. is, mely a magas hangú töveknél a folyamatos cselekvés igenevében az