Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

— 26 —

szintén elő- és utómondás utján. Ennélfogva látjuk, hogy már a rómaik is alkalmazták a mi korunkban újból feltalált Bell-Lancaster-féle kölcsönös tanmódszert.

Az írást úgy tanulták meg, hogy azt mindjárt az olvasással összekötötték. A tanító a tanuló viaszszal bevont táblácskájára iróvesszővel (stylus) előirt; a gyermeknek pedig a betűket és szókat a tanító sorai alatt pontosan utánozniok kellett; azért némely vonásokat újra csinálni és hozzáadás, elv evés, változtatás által kija- vitni szükséges vala. Szükség esetében, főleg eleinte a tanító a gyermek kezét vezeté, hogy az már kezdettől fogva szilárd, biztos vonásokhoz szokjék. A javított dolgozat aztán p ipírra (charte) vagy pergament (membrana) belső felére letisztáztatok;.

De úgy is tanulták az Írást, hogy fatáblákba bevésett betűket irónnal (grapliiolum, graphium) kihuzogat- tak és csak azután használták a viasztáblát.

Mivel a leirt tanmüvek kellő számmal nem voltak meg az iskolában ; azért az előhaladott tanulók tömege kevesebbet olvasott, hanem inkább élő szóból tanult.

Az el «"‘olvasottakat a hallgatók szóról-szóra emlé- jökbe vésni törekedtek s e tartalomra csak későbben, a felfogó erő gyarapodtálal fordítottak kiváló ügyeimet. Hosszabb darabokat le is szoktak Írni, mondolás után» hogy aztán jól beemlézhessék azokat. Az olvasásnál használtak elefántcsontból faragott betűket s más tárgyakat is. Legszorgalmasabban gyakorolták a számolást (numerare) és a számvetést (calculare), mi nagy nehézségekkel járt, mert tudvalevő tény, hogy a római számok igen összetettek.

A inig mi például 99-et két jegygyei írunk, a régi rómaiak tizet használtak (LXXXXV1IIL), azonkívül hiány