Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

— 27 —

zott a zérus; tehát a táblai számtan igen nehéz volt, iskolában nem is igen használták. Ezen hiányt pótolták az ujjakkal való számolgatással (digitis numerare) és a számoló tábla (abacus) által is.

így a balkéz ujjainak 18 különböző állása segélyével a í) egyest és 9 tízest és a jobb kéznek ugyanazon állásai által 9 százast és 9 ezrest fejeztek ki.

Az abacus egy derékszögű négyszögletes tábla volt kőből vagy fémből, melyen vonalszerű mélyedések valá- nak, ezekben fejes szögeket lehetett elhelyezni és ezek eltolása által összeadtak vagy kivontak, mert csak ezen műveletekre szolgált a közönséges abacus. De az összeadásra vagy kivonásra használtak fából való táblát is és számolási pénzjelvényeket (calculi), számvetési kövecskéket. A deszka rovatokra volt osztva, melyek közül min- . denik egy-egy számhelynek értékét jelölte.

Ezt a deszkát azonban nem csak az iskolában, de otthon a háztartásban, boltokban és 'nyilvános pénztáraknál is alkalmazták, kiadások és bevételek kiszámítására ; ennek kezelése igen gépszerü volt. Sokszorozásra és osztásra a pythagorasi abacust használták. Egy finom poronddal behintett tábla is volt alkalmazásban, melyre stylussal geometriai figurákat rajzoltak, ezt azonban az előbbitől meg kell különböztetni.

A mig a tanító még beszélt és mindent megmutatott, már megjelentek a villásreggeli után eljövő gyermekek, egyenként, és kisebb-nagyobb csoportokban.

A jókinézésü gyermekek néma meghajtás után a legnagyobb csendben elfoglalták helyeiket és az egyik altanitó már hozzá is fogott az egyesek feladványainak kitűzéséhez.

Nem akarván a minket mint idegeneket jogosan bá-