Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

— 21

többen elmenekültek. Csak nehány hű szolga sietett Per- tinaxnak jelenteni a közeledő veszélyt s felkérték, hogy meneküljön és keresse fel a nép oltalmát.

Habár ezeknek tanácsa a körülményekhez mérten elég okos volt, Pertinax nem tágított, mert lealázónak és becstelennek tartotta azt, a mi sem császári méltóságával, sem eddigi életével össze nem férne, s ezért sem elrejtőzni, sem menekülni nem akart, hanem ellenkezőleg kilépett lakószobájából a lázadók elé és kérdőre vonta őket oktalan és helytelen eljárásuk miatt és meg- kisérlé őket lecsendesiteni.

Ezen veszedelmes perczben is méltóságteljes magatartást tanúsított a császári fensőséghez méltóan, s az ijedtségnek nyoma sem látszott sem viselkedésében, sem szavaiban.

Szigorú és nemes szavai már-már hatottak a gárdistákra s nehányan nesztelenül vissza is vonultak, mert a császár aggkora is hatott reájok. De mig az agg császár még beszélt, már nehányan reá rontottak és agyon ütötték.

A gárdisták maguk is megijedtek e gaztett miatt és a nép haragjától félvén, visszarohantak a kaszárnyába, elzárták a kapukat s a körfalakra és tornyokba őröket állítottak fel, hogy a nép esetleges megtámadása ellen védve legyenek.

így esett áldozatául 193-ik március 28-án, alig 87 napi bölcs, szigorú és takarékos uralkodás után Pertinax a praetorianusok elégedetlenségének.

S mi is itt Apulumban, tévé hozzá komolyabb hangon Vespronius — mi is nagy örömmel hallottuk volt Pertinax trónra emelését, de annál nagyobb fájdalommal és részvéttel e gyászhirt.