Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

II.

elé, hol a dalkör alkalmi éneke után Pelszegi Lajos VIII. oszt. tanuló tolmácsolta az ifjúság szereteted és háláját. Szépen alakított beszédében kiemeli az ünnepelt forró szeretetét és hűségét az egyház, a haza és a tanügy iránt s vázolja a fáradságot, kitartást és ügybuzgóságot, mit egy negyedszázad ifjúsága érdekében kifejtett.

Meghatottan válaszolt az igazgató ; kiemeli, hogy csak kötelességét teljesité, midőn ennyi éven át igyekezett a jóra, szépre és hasznosra oktatni az ifjúságot, s most a 25-ik év végén is mint a rábízott tanulók atyja és jó barátja inti őket a kitartó szorgalomra, a lankadatlan munkásságra, hogy megfeleljenek azon várakozásnak. melyet az egyház a haza és a társadalom hozzájuk fűz. Egy újabb sikerült dal után az ifjúság távozott, mire a tanári kar tisztelgése következett. Szentmiklóssy Jenő beszélt a volt és jelen tiszttársai nevében, lelkes, baráti érzésből fakadó beszédben vázolva azt a meleg szeretetet, őszinte barátságot, mit a lefolyt évek alatt tanúsított, rámutatva a tevékenységre, fáradságot nem ismerő buzgóságra, mivel állása magasztosságát oly híven betölté. Beszédközben átnyujtá collegáinak emlékjelét, egy gyönyörűen díszített, művészi Ízlésű és szép kivitelű albumot, mely volt tanártársai egy részének s összes jelen collegáinak arczképét tartalmazza.

Az ünnepelt köszönettel fogadja a megtiszteltetést, s ígéri, hogy jövőre is oly őszinte barátsággal, jóakarattal fog viseltetni társai iránt mint eddig tévé, s ezek ragaszkodását s szeretetét továbbra is kiérdemelni törekszik. Számos barátjából, tisztársai- és ismerőiből alakult csoport élénk beszélgetés közt maradt még hosszabb ideig, úgy hogy a társaság a legvidámabb hangulatban csak a késő esti órákban oszlott szét. Másnap május 1-én