Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

28

Mert ywendö, hogy Herodes keresse az gyermeket (Jord C. 359.). A grammatikusok szintén elfogadták a nyelvnek ily mó dón való fejlődését. Molnár A. így nyilatkozik : Futurum pri műm, (vulgo Imperativi praesens), Futurum secundum (vulgo módi Indicativi futurum) Ungari non lmbent, séd pro eo pri- mum praesens dicunt, addito interdum particulis adverbii tem- ])Oris, osztdn, postea : még, adhue : valaha, aliquando etc. (Corp. Gramm. 178.) Pereszlényi már az infinitivusos futurumot is ismeri, a mennyiben beszél arról, hogy miféle „particulae“ adatnak a jelenhez, hogy jövődi szolgáljon és így folytatja : aut effertur (t. i. a futurum) per infinitivum cum verbo fogok, ut: fogok olvasni, legain (Corp. Gramm. 459.) E szerint az adverbiumos jövő is hiányosnak tűnt fel és mellette segédi- gés jövőt is használtak, ilyen segedigék voltak : kezd, fog, akar, kell. A két utóbbival — Szarvas G. idézett munkája — csak egyes kísérletek történtek és alkalmatlanoknak bizonyulván a a jövő képzésétől végkép elmaradtak A , kezd“ és „fór/“ egy darab ideig egymással versenyeztek, míg végre a „fog“ diadalmaskodott. A két ige {kezd, fog) szerepe az iníinitivus mellett olyan volt, mint a milyen más igéké, mert az infinitivus személyragokat fogadott el. Később, mikor a „fog“ használata rendessé vált, az infinitivus mellől a személyragok elmaradtak [Ha oly igen szereti ezt az apró marhát, mivel inkább tégedet kezd szeretni. (Helt. Mes. 46.) Ne bocsássa ide s tova rablóidat, mert az mi uraink is igod nem kezdik azokat szenvedni. (Mon. Írók. 111. 214.) — Kevés napiglan oly csudák láttatnak ez hegyben, hogy mind ez világ csudáim fogja. (Ehr. C. Szarvas: Igeid. 280.) ők mégis azon tudakoznak, mikor fognája meg éppéteni Israelnek országát. (Tel. Evang. II. 242. b.) — Valaki ezen az utón túl akar menni, balkéz felé tartson : mert az ki jobb kéz felé akar menni, sokféle nyavalák- ra találkozik. (Boccatius. Szarvas: Igeid. 277.) Ez végső iitkö zettel megakarnának késérteni, hogyha őnekik avagy az rómaiaknák kellene Pannónia földnek maradni. (Helt. Króm 126. Nyelvtört. Szót. II. 178.)]

A XVII. század második felében a nyelvtanirók a „fog“ segédigés jövőt úgy tekintik, mint a latin futurum priranmnak megfelelő jövő időt. Kövesdi pl. így ír grammatikájában: Fu- turo Indicativi carent Hungari, loco eius utuntur Praesenti