Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

27

lani. — Példák. Egy ilyen testvérre annyi rosszat kenni, Ki csupán magától ennyire birt menni! (Ar: T XII. 9.) Rendét hányni nekem! (Ar: Ea I.) Oh megérni ezt! (Hamlet.) Egy költő lelket semmisitni meg\ (Petőfi: Adorján Bold.) Majd biz itt minden sehonnait Befogadni, hát hogy is ne! (Petőfi: Bolond I.) No már ezt is megtiltani! (Tompa: Adós fizess.) Azzal dicsekedni váltig, A mi szégyenünkre válik. (Petőfi : A m. nemzet.) Egyszer megláthatni . . . halálnak sem adni . . . Fölnevelni szépen . . . gyönyörködni benne ... Mi haszna! mi haszna . . . (Ar : Első lopás ) A holtak örökké alusznak szegények ! Aludni, midőn felkél Francziaország : (Petőfi.) Ah ! türelem reád lelkemnek valóban nagy szüksége van. Itten heverni a kórágyon, Kinok között magányosan ! (Petőfi.) — Ezekben az állítmányt a felkiáltás mintegy pótolja. Gondolatban mindegyiket ki lehet egészíteni, legtöbbnyire ezekkel : szörnyűség, istentelenség, gyalázat, vagy melléknevekkel: borzasztó, iszonyú. (V. ö. Lehr T. 450.)

Az igenév kérdésben. Hogy szabaduljak ? Kiabálni potyára? (Petőfi. A helys. kai.) Egyet akar velünk, a sza badságot. Ezért minket oda vinni nyakára? Sohse lépünk mi arra a határra. (Petőfi. Olaszorsz.)

A főnévi igenév nagy ritkán előfordul az elbeszélés élénkítésére, mint a latinban az infinitivushistoricus. Pl. Én gyüni-menni, én várni-várni, de csak nem gyütt a kaszab. (Elbesz. Eszék. Ny. VII. 277.)

A főnévi igenevet „fog“ segédigével összekapcsolva használjuk a folyamatos és beálló jövő kifejezésére. Ezen igeidő nyelvünknek későkori fejlődménye. Alakulásának történetét nyomról-nyomra kisérheijük Legelső codexeinkben hire hamva sincs a „fog“-os jövőnek, helyette a folyamatos jelent használták. Azután a latinnyelvvel való folytonos érintkezés arra ösztönzé Íróinkat, hogy „egy külön eszközt szerezzenek be a magyar nyelv háztartásába, mely az érthetőségnek s szabatosságnak ez irányban is támogatásul szolgáljon s azt minél szélesebb körben terjeszsze.“ (Szarvas G. A magy. ige idők. 295.) E törekvés eredménye a jelen időnek jövöjelölő határozók segélyével való módosítását vonta maga után. Pl. De en maydan beltellyeseytöm az te akaratodat. (ÉrdyC. 549. b.) Ez betegsegbevl majdan megkevnyebedel. (DomC. 170.)