Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

Szinnyei véleménye szerint a főnévi igenév ezekben nem birtokos jelző, hanem alany. (Ny. XVII.) — Simonvi (Ny. XIX.) az ideje-féle szerkezetek befolyását a többi birtokos jelzős szerkezetre elismeri, sőt lehetségesnek tartja, hogy szláv (je bilo csasduarje jemasi. Miki. Synt. 367. 857.) vagy német (es war zeit zu kaufen.) hatást észlelhetünk bennök. Simonyi a mondatbeli viszonyra nézve Szigetvári Ivánnal tart, hogy a főnévi igenév a felsorolt példákban csakugyan birtokos jelző, nem pedig alany, ámbár azt elismeri, hogy történetileg az alanyul szolgáló főnévi igenév mintájára keletkezett. — Én is azt hiszem, hogy nincs mit irtóznunk a f. igenévtől, mint birtokos jelzőtől, mert ez a szerkezet keletkezett bár nyelvünkből magából. vagy idegen nyelvek befolyására, már meggyökerezett és ha kérdő szóval akarjuk megtudni, hogy miféle mondatrész, csak birt. jelzőnek érezzük.

A főnévi igenév előfordul néha jelentő módú ige helyett k ö v e tk ez m é n y jelölésére. Példák. Egy virtusát a neologia híveinek nem lehet eltagadnunk — a merészséget. Nem tudni és merészen állítani, tudni és merészen eltagadni, tájékozatlannak lenni és merészen tanítani, látni az igaz ságot és merészen elferdíteni. (Szarvas : Ny. Vili. 1.) . . . . melyhez állandó boldogságuk, mint föltételhez van kötve: az ismeret fájának a gyümölcsét nem kóstolni meg egyedül mind annyi között. (Szász K: Vil. Írod. ep. II. 599.)

A főnévi igenevet parancsoló mód gyanánt is használjuk, de ritkábban, mint pl. a német. (Simonyi Antibarb. 21. 1. németesnek tartja a főnévi igenévnek efféle használatát: fölkelni ! tüstént abbahagyni!) Ilyenkor a főnév igenév vagy egy ki nem tett mozgás jelentő ige célhatározója vagy a lappangó „kell“ ige alanya. (Lehr: Toldi 450) — Példák : Nosza! lőtni-fntnil boltba, patikába. (Ar.: Jóka ör.) Tenni! tenni l a helyett, hogy szóval az időt így elharácsoljátok (Petőfi: A szájhősök.) Mindent nyerni vagy mindent veszítnil Ezt Írjuk fel ezer lobogóra. (Petőfi ) Egy kupa jó borsos meleg bort inni meg S mint tennapi álom, úgy eltün a hideg. (Ar : TE. VI.)

A kérdés és felkiáltás kifejezésére néha a főnévi igenév áll. A beszélő az indulat hevében könnyen elhagyja az igenév mellől az állítmányul szolgáló beszédrészt, melylyel rendes körülmények között az igenév kapcsolatban szokott ál-