Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
16 az oláhból származik (Ny. XVIII. 170.) közli oláh hasonmását is : el kell menjek, el kell hozzam = Trebue se mergu, trebue se aducu! (Ny. XVIII. 517.) - Veress I. (Ny. XVIII. 563.) a „jó, szép, igaz, illik, illő, szükséges“ mellett kedvelt hogy-os szerkezet analógiájára származóidnak tekinti. Ámde az ő véleményét megcáfolják a csángó nyelvjárásból felhozott példák és az oláh eredet mellett bizonyítanak. Balassa a latin oportet ut képmásának tekinti, de ha az volna a magyaroi szági részekben is előfordulna. Ha előfordul az erdélyi hatásnak kell tulajdonítanunk. (Ny. XJX. 30.) A szórendjét ennek a szerkezetnek Balassa magyarázta, az „el kell mennem“ és az idegen „kell hogy elmerjek“ kombi Hálásából, úgy hogy az így keletkezett új szerkezetben a régi magyaros kifejezés szórendje megmaradt. (Simonyi: A főnévi igenévről, Ny. XIX 241.) És most méltán kérdezhetjük, hogy lehet e ezt a „kell hogy“-os szerkezetet használnunk, vagy fordnl-e eset elő, hogy használata épen szükséges? A kell hogy-os szerkezet a hivatalos stílusban, ünnepi, hivatalos beszédekben, a hírlapirodalomban nagy keletnek örvend ; ez azonban még nem volna irányadó a használatra nézve, hiszen használnak elég kirívóan rossz vagy helytelen szót és szerkezetet is. Nyelvünk a kell hogy-nk\ az idegen szerkezetet a maga szája izéhez idomította, illik, tetszik- ben analógiák is vannak: a végeredmény tehát az, hogy kellő mérséklettel a kell hogy-oa szerkezetet használhatjuk. —- Szükségességére nézve pedig tudnunk kell, hogy mikor a mondatnak részes határozója is van és ez a logikai alanynyal egy személyit, akkor ez a szerkezet szükséges. Pl. „Pálnak levetet kell írnia Péternekkétértelmű mondat, ezt a kétértelműséget máskép alig kerülhetjük ki, mint a kell hogy használatával: Pál kell hogy levelet írjon Péternek. — Midőn azonban a személyek különbözők, a személyragos főnévi igenév alkalmazásával a kétértelműségnek elejét vehetjük. (Ny. XIX 30.) * Az ige, mint igenév is ugyanazokkal az esetekkel jár, mint a mikor határozott módban van. (Már Pereszlényi Pál számot vet ezzel a körülménynyel. Figyelő IX.) A főnévi igenév ehhez képest állhat tárgygyal. Az igenév mellett álló tárgy némely esetekben ragtalanúl áll. A régiségben a ragtalan tárgy sokkal
