Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

15

dürfen : Két ember be lehetett véna fekiinnyi ebbe a gödörbe. (Ny. XIX. 30.) Nem szabadottam elmenni. (Rábaköz, Répcemel- lék. Ny. I. 391.) Sopronmegyében a kell ige ragozott alakja mellett a német „ich muss“ magyar mását is használják. ‘En kall ‘e mennyi. ‘En köllött ‘c m'énnyi. Már a második személyben is így: Te köllesz, te köllött'e iem'énnyi. (Ny. XIX. 79.) Somogybán az én köll alak nem járatos, de igen az én köttök. Mindkét szóftízést a németnyelv hatásának tulajdoníthatjuk, melylyel az érintkezés az Ausztriával határos megyékben köz- letlenebb és egyéb nyomai is észlelhetők. (Ny. XIX. 79. XIX. 30.) Meg kell említenem, hogy „én kell11-féle alak a moldvai és a hétfalusi csángóknál is előfordul. En elkeli mennem. (Ny. VI. 181.) Én kellett minden adósságot megfizetnem. (U. 0.) Ebben talán az oláhnyelv hatását kell keresnünk.

Az erdélyi magyarság, székelység és a csángóság nyelvében a kell mellett álló személyragos főnévi igenév helyett a „kell hogy“-ot használják vagy a székelyeknél még a hogy kihagyásával is.

Az erdélyi magyarság igy használja: el kellett hogy menjek, be kell hogy végezze, be kell hogy írjam. (Ny. XVIII. 470.) En nek mását az íróknál is megtaláljuk, sőt a köznyelvben is közkeletűvé vált. Petőfinél: kell hogy legyen mindig lakója. Kell hogy még lássalak. Meg kell hogy érjem azt a szép napot. És várost kell hogy elébb foglalj. Most kell hogy a kobzos magát feltalálja. (Ny. XVIII. 563.) A fiatal nyelvésznek kell hogy tudja, hogy stb. (Ny. XVII. 24. Moldován: az oláh helyesir.) Székelységben: zokogva kell főjén a víz. (Ny. XVII. 317.) A kell hogy-os szerkezetet legeredetibben a csángóságban találjuk, hol szélesebb körre is terjed, mint a székelységben. Pl. Meg- kéne legyen hat (még hatnak kellene lenni). írná kell haza jőjön. (A székely igy mondaná: még hat kéne legyen, immá haza kel jőjön.) A Munkácsi gyűjtötte példák: Kell vigyem a lovat a vaszárra? Lehet elmenjek tisztelendő úr? A mi deákunk lehet pop isz legyék. Nem szabad veszekedjenek. (NB. szabad légyen-e, néki Isten nevébe az ő segícscségével lábát e szent küszöbön áttehesse. Ny. XVII. 41.) Nem szabad egyet levágjanak. — Ez az idegenes szerkezet és szórend a csángóságban vezet el a „kell hogy“ szerkezet forrásához, mely nem más, mint az oláhnyelv. Steuer J. mindjárt első megemlítésére, hogy talán