Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892
csomagokban felhalmozAa. Szinre nézve a legtöbb fehér volt, azután másodrendű szerepet játszott a barna, a kék és a fekete, piros, sárga és tarka színre festett gyapjúkelme általában aránylag sokkal kevesebb volt. Igen jó hatást gyakoroltak látóérzékünkre a fehér, piros, vagy kék sávval ellátott kelmék. A kelme hosszúságának vagy szélességének megmérésére rúdakat és szalagokat használtak, melyek épen úgy mint a mostani méter, vagy a már divatból kiment ró'f, meghatározott hosszúsággal és kisebb részeinek feljegyzéseivel bírtak. A közönséges aeddeknek, kik rendőri hivatalnokok voltak, (aediles), kötelességük volt a boltokban használt mértékeknek hitelessége és helyessége fölött Őrködni. Ha valamely hamis, vagy helytelen mértéket alkalmaztak, akkor az aedilek azt megsemmisítettek, a bűnöst pedig megbüntették. (Hej! be jó szokás volt ez 1770 évvel ezelőtt!) Ezen közönséges aedileseket azonban meg kell különböztetni a curuli aedilektől (aediles eurules), kiket a patríciusok sorából választottak és kiknek feladatuk volt a nép részére nyilvános játékokat rendezni, adandó színdarabokat felülvizsgálni s a legjobb játékosoknak a jutalmat odaítélni, általában a színészeknek fegyelmi ügyeit elintézni. Az említett boltban megnéztük a másfél láb liosz- szú mértéket is, melyet egy négyélű farúd s saját nevén cubitus, röf képviselt. Ennek felosztási részei voltak az ujj (digitus), a hüvelykujj (pollex) azaz egy hüvelyk, a kéz szélessége (palmus) annyi mint három hüvelyk, a láb hossza (pes) vagyis tizenkét hüvelyk, a láb és kéz mértéke együtt, (palmfpes) vagyis tizenöt hüvelyk. A rőfmérték, mely mint emlitém, másfél láb hosszú volt, egyenlő volt a mostani tizen-