Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1892

Tő

nyolcz hüvelykkel vagyis 48-48 czentiméterrel. — A holtban való rövid időig tartó körültekintés után, betértünk a műhelyekbe, hol meggyőződtünk arról, hogy a rómaiaknál a gyapjúkelme kikészítése épen azon módon történt, mint ezt mai napon is láthatni; a juhok nyírásától,*) a gyapjú tisztításától, festésétől, fonásától egészen a szövésig az eljárási művelet teljesen megegyezett a miénkkel.

S ez nem is csoda, mert látogatásunk alkalmával a rómaiak már beláthatlan esztendők óta ismerték általánosan a gyapjúkelmék készítésének módját. De mondhatjuk azt is, hogy a rómaiak a legkülönbözőbb gyapjú fajtákat értékük szerint jól meg tudták különböztetni és becsülni.

így példáúl leginkább szerették azon gyapjút, melyet Apuliumból és keleti Olaszországból hoztak. A milesi juhok gyapja csak harmadrangú volt. Az apuliumi juhok gyapja rövid volt és csak felső ruhák készítésére használták. A legszebb fehér gyapjút a Po folyam környékén tenyésztett juhok szolgáltatták. Egy font ilyen gyapjú körülbelül 100 sestertiusba került. (1 ses- tertius a mi pénzértékünk szerint 25 fillér. Istriából és Li - bundából jött gyapjút szitaszerü szövetekre használták s az ezen szövetből készített ruhadarabokat elhasználás után megfestették, melyek még jó időig viselhetők voltak. A durva gyapjút szőnyegek készítésére használták. A jól kifőzött gyapjút a párnák és mátráczok tömésére használták. A piros festéket főképen a bibor- csigából (Purpurae) és tüsgecsigából (Murex) nyerték. Ezen csigafajoknál a szájban van egy ér, melyből a sötétrózsaszínbe játszó festőanyag kerül elő. A csigát ele*) Kivételesen előfordult az is, hogy a juhokat nem nyírták, hanem a gyapjút kitépték. De ez már igen ritkán fordult elő.